A kínai masszázs az akupunktúrával és a herbalizmussal együtt része a Kínában már több mint 2000 éve alkalmazott hagyományos kínai orvoslásnak.

Különböző módszerek élnek egymás mellett, beleértve a tuinát (tolás és markolás) és az anmót (nyomás és dörzsölés). Hagyomány, hogy ruhán keresztül masszíroznak.

A klasszikus kínai orvoslás mindent átfogó rendezési elve a hara masszázs alapját is képező dao. A daoról nem lehet beszélni, azt gyakorolni kell. Ez azt jelenti, hogy szabad utat adunk a természetnek és nem teszünk semmit, ami ellentmondana a természetes mozgásfolyamatnak. A daot jinben és a jangban megtestesülő polaritás, szerves kettősség jellemzi. Lényege: minden dolognak két "oldala" van, mint például a nappal és az éjszaka, az ég és a föld, a sötétség és a világosság.stb. A két oldalnak a saját létéhez kölcsönösen szüksége van a másikra. Csak egymással egyesülve alkothatnak egy egészet. A jin és a jang örökös váltakozása létrehoz egy harmadikat, az élet feszültségét, a csinek nevezett életenergiát. Az emberi testben lejátszódó összes folyamat a csi megnyilvánulása, és a testet végső soron a jin és a jang poláris erői tartják életben. Az egészség lényegében a harmónia és az egyensúly faktorának a függvénye. A kínai gyógyászat szerint a csi az energiapályákon (meridiánokon) keresztül oszlik szét a testben, és szabályozza a különböző életfolyamatokat. A betegségek energiablokádok létrejötte miatt alakulnak ki. Ha túl sok vagy túl kevés energia van egy testrészben, az érintett terület betegségéhez vezet, és az egész testet terheli. A hara masszázs a blokádok oldása által a reflexzónák és a reflexpontok gyengéd ingerlésével oda irányítja az energiát, ahol éppen szükség van rá.

A kínai orvostudomány tágabb értelemben használja a szerv kifejezést, mint a nyugati gondolkozás. Szerintük ugyanis a vese az energiaforrások és a növekedés, a csontok és az agy közötti kapcsolatot biztosítja. Tizenkét elsődleges csang-fu szerv létezik. A csang szervek jin típusúak: tüdő, szívburok, szív, lép, máj és a vese. A fu szervek jang típusúak: vastagbél, a hármas melegítő, vékonybél, gyomor, epehólyag és a húgyhólyag.

A meridiánok a testet behálózó csatornák, energiapályák melyeken keresztül a csi és a vér áramlik. Mindegyik kapcsolatban áll egy belső szervvel, melyről a nevét kapta.

Tüdőmeridián
Lépmeridián
Szívmeridián
Vesemeridián
Szívburok-meridián
Májmeridián

Vastagbél-Meridián
Gyomormeridián
Vékonybél-Meridián
Húgyhólyag-Meridián
Hármas Melegítő Meridián
Epehólyag-Meridián

A fő meridiánok szimmetrikusan helyezkednek el a test két oldalán, és hat párt alkotnak. A meridiánok párjukkal a végtagok végén találkoznak. Akupontok

A meridiánok mellett találhatók az akupontok, melyek a szószerinti fordítás szerint a meridiánok "kicsiny kapui".

Ujjainkkal, ujjízületeinkkel vagy hüvelykujjunkkal nyomást fejtünk ki az akupontokra.

Körkörösen, állandó nyomáskifejtés mellett történik.

Hüvelyk- és mutatóujjunk hegyével erőteljes nyomást fejtünk ki az akupontokra, de a fájdalomküszöböt nem léphetjük át.

Lazán ökölbeszorított kézzel óvatosan és ütemesen ütögetjük a masszírozandó területet.

Hüvelyk-, mutató- és középső ujjunkkal fogunk meg és nyomunk össze nagyobb területet.
Forrás:http://drimmun.com/masszazs/kinai-masszazs.html