"A zen egy rendkívüli jelenség. Ritkán valósulhat meg hozzá hasonló, mivel nagyon sok veszély fenyegeti a fejlődését... Nagyon ritka jelenség..."

"...Ezek a kis anekdoták nagyon fontosak, mert a zen emberei épp azt próbálják általuk érzékeltetni, hogy ami lényed mélyén nyugszik, azt nem lehet elmondani, arra csak utalni lehet. Létre lehet hozni egy helyzetet, amivel utalni lehet rá, de a puszta szavak nem elegendőek. Egy anekdota viszont az lehet. ezért van a zen anekdotákkal tele. Példázatokban él, és példázatokkal mutat rá a lényegre. És még senki nem tudott ilyen csodálatos példázatokat alkotni..." Csak ülök csendben, semmit nem csinálok, a tavasz eljön, és a fű nő magától..."

A zen jelentősége
Bokodzsu így válaszolt:
- Úgy, hogy öltözködünk és eszünk.

Mester és tanítvány
... Csak csendben ülsz, a tavasz eljön,
és a fű nő magától.

Az üresség és a szerzetes orra
Erre Szekkyo megfogta a szerzetes orrát,
és jó erősen megrángatta.

Vízesés Luliangnál
... Nem - válaszolta az ember -, nincs benne semmi titok.
Csak alámerülök az egyik örvénnyel, és kiemelkedem a
másikkal. Én alkalmazkodom a vízhez, nem a víz énhozzám.
Látod, ily módon bánok én a vízzel...

A "Csend Mestere"
...Hogy ezt a humbug-zent mégis eladhassa valahogy, volt két
ékesszóló kísérője, akik megválaszolták a kérdéseket helyette...

Ébredés ...Végül kudarcát beismerve elhatározta, hogy mindennek véget vet.
Odament a mellvédhez, és lassan átemelte a lábát fölötte.
Ebben a pillanatban hirtelen felébredt.

De nem halott!
...Mi történik egy megvilágosodott emberrel a halála után?
Egy sötét-ibolyaszínre festett mezőn
...Az elme, mely a semmihez vezet engem, maga az ős űr;
nem más, mint a csemegék csemegéje.
Forrás:www.dudus.hu
Vissza az oldal elejére...

A mustármag
Jézus ellentmondásos
A csodák csodája
Álarcok
A legfurcsább példabeszéd
Az elveszett bárányok
Maradandó kincs
Mikor a kettőből egy lesz
Önnön szemedben a gerendát
Két lovat egy fenékkel
Azt válaszd, ami örök!
Gyere csak ki onnan, majd adok én neked!
A királyság benned és kívüled van
Siess lassan!
A legfelsőbb költészet
Az önfeladás a kulcs
Mozgás és nyugalom
Vad vizeken
Isten semmire sem jó
A részeg elme
Légy te is jó kertész

V. fejezet A legfurcsább példabeszéd Jézus azt mondá nékik:

Ha böjtöltök, bűnt vontok magatokra; ha imádkoztok, elítéltettek; s ha alamizsnát osztotok, azzal lelketeknek ártotok.

S bármerre is vigyen utatok, bármely vidékre is tévedjetek, ha ott befogadnak, egyétek mit elétek tesznek, és gyógyítsátok meg a szenvedőket.

Mert nem az szennyez be titeket, mi szátokon bemegy, hanem az tesz tisztátalanná, mi szátokon kijön.

(...) Ezek a mondatok itt mind Tamás Evangéliumához tartoznak, és nem a hivatalosan elfogadott Új Testamentumhoz. Ezeket a feljegyzéseket kihagyták a hivatalos verzióból, mert ezek nagyon veszélyesek. Veszélyesek a szervezett vallásra nézve. Ha az igazságot, a vallást megszervezed, az rögtön kileheli lelkét. Az igazság organikus, mint az élet, nem halott dogma. És persze ott vannak az egyházi érdekek is - hogy is mondhatna ilyesmit a pápa, hogy ha böjtöltök, bűnt vontok magatokra? Akkor senki se böjtölne. Vagy, ha imádkoztok, elítéltettek? Akkor, ki járna templomba? ...ha alamizsnát osztotok, azzal lelketeknek ártotok? Akkor ki adakozna? Akkor hogy tarthatná fenn magát a hatalmas vallási hierarchia?

A keresztény vallás a legnagyobb szervezet a világon. Ezer és ezer templom világszerte, papok millióival... A katolikus egyház a leggazdagabb szervezet; még az egyes államok sem olyan gazdagok, a legtöbb állam költségvetése veszteséges. De a pápa Vatikánban a leggazdagabb ember a világon, irányítása alatt egy gigantikus szervezet, az egyetlen igazi nemzetközi állam áll - és ez egy eléggé láthatatlan állam, meglehetősen nehéz nyomon követni a milliónyi hozzá tartozó üzletet, hiszen az ott dolgozóknak, a sok millió embernek többnyire fogalmuk sincs, ki a tulajdonos...

Hogy lehetséges ez? Adományok, egyházi adók és a befektetett tőke több ezer éve... Mi lenne, ha a keresztényeket arra tanítanák, hogy "ne adakozzatok, mert azzal lelketeknek ártotok"? A templomokat azért létesítették, hogy az emberek ott imádkozzanak, de Jézus azt mondja, "ha imádkoztok, elítéltettek"... akkor ki menne a templomba? És ha nincs ima, nincs böjt, nincs adomány, nincsenek rituálék, akkor mi lesz a papokkal? Ezekkel a mondatokkal Jézus lyukat fúr a szervezett vallás bárkáján, és ezáltal csak Jézus marad - a bárka elsüllyed.

Ezért ezek a példabeszédek nem kerülhettek a hivatalos verzióba, ki kellett őket hagyni. És ezeket te is könnyen félreértheted, ha nem érzed, amit eddig mondtam. Jézus nem az ima ellen ágál, nem ellenzi a böjtöt, nem mondja, hogy ne adj... - ő az álarcok ellen beszél. A Valódi csak lényedből jöhet. Először át kell alakulnod, valódivá kell válnod, akkor, de csak akkor bármit is teszel, az helyes cselekedet lesz!
Valaki egyszer megkérdezte Szent Ágostont:
- Mi a teendőm, atyám? Én nem vagyok tanult ember, mondd el hát nekem pár egyszerű szóval, mit tegyek?
Szent Ágoston azt felelte:
- Akkor csak egy dolgot mondhatok fiam: szeress! Így bármit is teszel majd, az helyes cselekedet lesz.

Ha szeretet van benned, csak jót tehetsz. Ha nincs benned szeretet, akkor mindent csak elrontasz. A szeretet azt jelenti, önzetlenül, ego nélkül élsz. A szeretet azt jelenti, megtaláltad a középpontodat. A szeretet azt jelenti: az élet áldás, s te hálás vagy. A szeretet jelentése tehát lényegében az, hogy életedet lényed határozza meg, nem pedig a cselekedeteid, hiszen a tettek csak a felszínen jelennek meg, míg lényed jelenti a mélységed. Tetteidnek lényedből kell fakadniuk. Ne a cselekedeteidet próbáld módosítani vagy kijavítani - lényedben kell átalakulnod. A valódi érték nem azon múlik, hogy mit teszel, hanem azon, hogy ki vagy. Ennyit mára.

Forrás:www.amrita.hu
Vissza az oldal elejére...

Az egyszerű dolgok nem jelentenek kihívást az ego számára. Kihívás csak nehéz dolog lehet. Az igazi nagy kihívás pedig maga a lehetetlen. Hogy az ember milyen nagy egóra vágyik, jól látható abból, hogy milyen kihívásokat fogad el az élettől, hogy milyen ambíciókat kerget - ezekből a vágyott ego tökéletesen felmérhető. Ami egyszerű, az az ego számára nem vonzó: az egyszerűség az ego halála.

Az ember tehát ott is bonyolultságra komplexitásra törekszik, ahol erre semmi szükség nem volna, pusztán azért, mert a bonyolult, összetett dolgokkal növelheti, erősítheti az egóját. Így egyre fontosabbá és fontosabbá válik a politikában, a vallásban, a társadalomban - mindenütt. A pszichológia minden irányzata arra törekszik, hogy erősítse az egót. Az őrült pszichológusok egyre csak azt hajtogatják, hogy az embernek erős egóra van szüksége. Így aztán az oktatás és a nevelés sem áll másból, mint hogy ambíciókat ébresszen az emberekben a jutalmazás és büntetés módszerével, hogy azok az ambíciók azután egy jól meghatározott irányba tereljék őket. Még szinte meg sem születtél, de a szüleid máris nagy reményeket fűznek hozzád. Azt remélik, talán egy második Nagy Sándort hoztak a világra, vagy hogy a kicsi lányuk nem is lehet más, mint maga Kleopátra reinkarnációja. A szüleid már a kezdet kezdetén azt nevelik beléd, hogy nem érsz semmit, amíg el nem érsz valamit az életben. Aki egyszerű, az az ő szemükben csak mamlasz tökfilkó lehet. Az emberi társadalom mindezidáig soha nem érezte céljának, hogy egyszerű embereket alkosson. Az egyszerű ember nem is lehet cél, hiszen mindannyian eleve egyszerűnek születünk! Minden gyermek egyszerű: olyan, mint egy tiszta lap. De jönnek a szülők és elkezdenek rá írni - hogy mit várnak el tőle, hogyan viselkedjen, mi legyen belőle. Őket követik a tanárok, a papok, a különféle vezetők - mind azt szajkózzák, hogy légy valaki, különben csak elvesztegeted az életedet. Pedig ennek épp az ellenkezője igaz.

Ne feledd: te már most egy kész emberi lény vagy. Nem kell senki mássá válnod. Ez az egyszerűség lényege: könnyedén megmaradni annak, akik vagyunk, és nem folyton valamilyen úton haladni, hogy egyszer majd valaki mások legyünk - mert ennek az útnak soha nincs vége! Soha nem jön el az a pont, ahol azt mondhatnád: "Na, itt a vége a nagy utazásnak! Elértem a legmagasabb csúcsot is, amire csak vágytam!" Erre az emberiség történetében még senki nem volt képes. ennek pedig egyszerűen az az oka, hogy az ember folyamatosan körbe-körbe jár. Így aztán mindig lesz valaki, aki ebben, vagy abban előtted jár. Lehetsz akár az Egyesült Államok elnöke is, de ha a nagy Mohamed Alival állsz szemben, összecsinálod magad. Neked nincs meg az az állati erőd. Mohamed Ali behúz egyet Ronald Reagannek, a világ leghatalmasabb államának elnöke pedig kifekszik a padlón. Lehetsz bármelyik ország miniszterelnöke. Albert Einstein mellett akkor is úgy festesz majd, mint egy idióta - nem miniszterelnök, csak egy ostoba tökfilkó leszel.

Az életnek sok dimenziója létezik, és lehetetlen minden dimenzióban elsőnek lenni. Ez egyszerűen képtelenség - a létezés nem így van kitalálva. Az ego minden emberi nyomorúság forrása. A társadalomnak pedig minden érdeke ahhoz fűződik, hogy te továbbra is nyomorult maradj. Nem akarják, hogy egészséges légy, mert az egészséges, erős emberek veszélyt jelentenek a társadalom intézményeire nézve. Ezért nem akar senki egyszerű lenni; senki sem akar egy senki lenni! Én viszont azt mondom, hogy ki kell békülnöd magaddal. Állj meg ott, ahol vagy és fogadd el önmagad! Ha épp "válsz valamivé", az azt jelenti, hogy beteg vagy; ha egyszerűen csak vagy, akkor egészséges vagy. A baj csak az, hogy te még soha nem tapasztaltad meg, hogy milyen egyszerűnek, teljesnek, egészségesnek és boldognak lenni. A társadalom egy percre sem hagyja, hogy ez megtörténjen veled. Így aztán nem csoda, hogy csak egy utat látsz magad előtt: az ego útját.

Azt mondják, légy olyan, mint Jézus Krisztus. Vannak társadalmak, amelyek mindenkiből istent akarnak csinálni. Micsoda eszetlen világ ez?! Ebből ki kell szabadulnod! Ha érezni és élvezni akarod a létezés békéjét és szépségét, akkor meg kell szabadulnod a hazug egótól! Semmi mást nem akarok elvenni tőled. Csakis az egódat - ami amúgy sem más, mint pusztán a fantáziád szüleménye. Nem valóság, tehát valójában nem is veszek el tőled semmit. Amit viszont adok, az a saját lényed. Persze nem is kell neked adnom - mert az mindig is a tiéd volt. Csak fel kell rázzalak, fel kell ébresszelek, hogy észrevedd az ártatlanság csodálatos szépségét.

Nem kockáztatsz semmit. Egész életedben olyan ábrándokat kergetsz, amiket soha nem érhetsz el, közben pedig megfeledkeztél mindarról a kincsről, amit magaddal hoztál ebbe a világba. Így aztán egyre csak próbálod kielégíteni az egód vágyait, de észre sem veszed, és a halál már el is jött érted. Az élet olyan rövid - ne szúrd el olyan hülyeségekkel, mint az ego! Csak meg kell értened a lényeget.
Forrás:www.dudus.hu
Vissza az oldal elejére...

Te hozzászoktál a küzdelemhez; hozzászoktál ahhoz, hogy az árral szemben úszol. Az ego tápláléka a küzdelem. Ha küzdhetsz valami ellen, akkor az ego remekül érzi magát. De ha nincs küzdelem - az ego egyszerűen elpárolog. Akiket világi embereknek nevezel - másokkal viaskodnak. Akiket spirituális embereknek nevezel - önmagukkal harcolnak. De a küzdelem mindkét esetben ugyanaz: az ego tápláléka. 1. RÉSZ
Bármit választhatsz
Úgyis a poklot választod
Ne másokra építs
A valódi probléma mindig egyéni
Légy éber az élményben
Én csak a vicceket veszem komolyan
Gyere, kövess az ismeretlenbe
Ne kapaszkodj belém
II. RÉSZ
Keress magadnak egy igazi sárkányt!
Szabadíts meg az öregkortól
Folyton csak a nőket nézem
Alok, keress magadnak egy igazi sárkányt!
Hamis kulcs
Forrás:www.dudus.hu
Vissza az oldal elejére...

A férfiak felszabadulása még nem történt meg. Nem csak a nőknek, a férfiaknak is szükségük van egy nagy felszabadítási mozgalomra - felszabadulni a múltból, az élet-tagadó értékek, társadalmi elvárások rabszolgaságából, amit az évezredek során különféle vallások kényszerítettek az emberre. A papok és a politikusok óriási hasadást okoztak az emberben. Kialakították a bűntudatos embert, aki elidegenedett önmagától, folyamatos belső harcot vív, mely életének minden területét áthatja - konfliktus a test és a lélek, az anyag és a tudat, a materializmus és a spiritualizmus, a tudomány és a vallás, a férfi és a nő, Nyugat és Kelet között... Az életet kétféleképpen lehet élni: vagy úgy, mint egy kalkulációt - tudomány, technológia, matematika, gazdaságtan - vagy mint költészetet - művészet, zene, szépség, szeretet.

Kisgyerekkora óta arra nevelnek minden férfit, hogy sikeres legyen, és életképes maradjon ebben a hatékonyságot követelő, versengő világban. Így hát csatlakozik a pénzért, sikerért, hírnévért, hatalomért, tiszteletért, és társadalmi elismerésért folytatott ambiciózus küzdelemhez és versenyhez. Már kisgyermekként megtanulja magáévá tenni szülei és tanárai, valamint a vezető érdekszervezetek, papok és politikusok céljait és értékrendjét anélkül, hogy bármit megkérdőjelezne. Így távolodik el valódi természetétől, eredeti lényétől, elveszíti a céloktól független öröm, gyermeki ártatlanság, és játékos kreativitás képességét. Elszigetelődik saját teremtő lehetőségeitől, a szeretet képességétől, a nevetéstől, az élet iránti szenvedélyes vágytól . A társadalom nevelése halottá teszi a testét és az érzékeit, érzéketlenné és élettelenné teszi őt magát. Elveszíti kapcsolatát saját benső női minőségeivel: érzelmeivel, intuíciójával, a gyengédséggel, a szeretettel. Fejorientált, hatékony, érzések nélküli robot lesz belőle.

A társadalom arra tanítja a férfit, hogy "erős" legyen, ami egyet jelent női minőségeinek elnyomásával - ilyenek pl.: a lágyság, a befogadó készség, a szeretet, a részvét. Minden férfiben ott van azonban a "benső nő" - saját tudattalan, vagy féltudatos női fele, amelyet évezredeken keresztül megtagadott és elnyomott. Osho egy harmadik lehetőséget mutat az élet mikéntjére: a meditációt. Az első lépés annak felismerése, hogy a meditáció és éberség milyen átalakító hatalommal bír a kiteljesedett, felnőtt egyénné válás folyamatában. A meditáció a katalizátor, amely elindítja és felgyorsítja a belső növekedés folyamatát. A meditáció integrált egésszé alakít bennünket, egyensúlyt teremtve férfi és női aspektusaink között. Megtanít bennünket arra, hogy az életet a maga sokrétű mivoltában élvezzük és éljük - egészséges egyensúlyban a test és lélek, materiális és spirituális, külső és belső világ között. A férfiak ma mély krízisben vannak. A bolygónkat fenyegető globális katasztrófa árnyékában, a harmadik évezred küszöbén felmerül a kérdés: "Mihez kezdesz most Ádám?" Már régen elértük növekedésünk határait. A végtelen tudományos és társadalmi fejlődésbe vetett hit alapjaiban omlott össze. Minden külső forradalom megbukott. Eljött az ideje a belső forradalomnak.

Ha az egyéni ember nem lép ki robotszerű, mechanikus működéséből, tompaságából, és el nem kezdi életét önszeretettel, éberséggel, és igaz természete iránti mély tisztelettel élni, akkor úgy tűnik, nincs esély arra, hogy világunk elkerülje a globális öngyilkosságot. "Az embernek új pszichológiára van szüksége, hogy megérthesse önmagát." - mondja Osho. Mélyen magába kell szívnia és meg kell tapasztalnia az alapvető nézetet, miszerint: "Egyetlen férfi sem pusztán férfi, és egyetlen nő sem pusztán nő. Minden férfi egyszerre férfi is és nő is, és ugyanígy minden nő egyben nő is, férfi is. Ádámban ott lakik Éva, és Évában ott lakik Ádám. Senki sem csak Ádám vagy csak Éva: mindannyian Ádám-Évák vagyunk. Ez az egyik legmélyebb felismerés, amiben valaha részünk lehet."

Mivel azonban a férfiakat arra nevelték, hogy megtagadják, és elvessék női minőségeiket, megtanulták elfojtani belső női oldalukat, ami a külvilágban a női fél elnyomásában tükröződött. Amíg a férfi fel nem ismeri a benne élő benső nőt, addig a benne eredendően meglévő női minőségeket egyre a külvilágban, a külső nőben keresi. Újra integrálnia kell saját női felét, hogy ismét egészséges és teljes lehessen önmagán belül. "Az én látomásom az új férfiről a lázadó ember. A férfi, aki önnön eredeti énjét, saját eredeti arcát kutatja. A férfi, aki kész levetni minden maszkot, minden nagyravágyást, minden képmutatást, és megmutatja a világnak, hogy ki is ő valójában. Akár szeretik, akár elítélik, tisztelik, bálványozzák, vagy megszégyenítik, megkoronázzák, vagy keresztre feszítik - nem számít, mert a létezés legnagyobb áldása az, ha önmagad vagy. Még ha megfeszítenek is, mélységesen elégedett, és beteljesült leszel. Az igaz ember, az őszinte ember az a férfi, aki ismeri a szeretetet és ismeri a könyörületet, aki megérti, hogy az emberek vakok, nem tudatosak, mert még alszanak, spirituálisan alszanak."
Forrás:www.dudus.hu
Vissza az oldal elejére...

Bár tudatában vagyok annak, mit tettek velem a szüleim, én mégis ugyanazt teszem a lányommal. Nagyon sokszor az én igényeim kerülnek az ő igényei elé. Úgy tűnik, nem igen tudok segíteni neki.

Egy dolgot meg kell értened: bármit is tettek veled a szüleid, az a minta beléd vésődött. Bármit is tett veled az anyád, te csak ezt az egy módját ismered a gyereknevelésnek. Ez természetes - és nem kell aggódni miatta -, de az nagyon jó, ha ennek a tudatára ébredtél. Ne próbáld meg túlkompenzálni, mert úgy érzem, most éppen ezt teszed. Azt gondolod, nem vagy elég - nem adsz elég szeretetet a gyerekednek -, de hát amit meg tudsz adni neki, azt tudod megadni! Hogyan is adhatnál többet? Tégy meg minden tőled telhetőt, és ha ennél többet nem tudsz tenni, ne emészd magad miatta, mert a szomorúságod már árt a gyereknek! Csak légy figyelmes, ennyi az egész! És ha azt veszed észre, hogy megint a régi minta szerint akarsz cselekedni, akkor egyszerűen lazíts - és ne tedd meg!

Most biztos valami eszménykép lebeg előtted. Anyád nem azt tette, ami eszményi, és most előtted lebeg annak a képe, amit a gyerekeddel tenned kellene... Az ilyen eszményképek mindig veszélyesek! Légy reális! Ne teremts magadnak képzelt világot! Mert most biztos ilyenben élsz. Soha ne legyen benned a "kellene" érzése. Élj azzal, ami van, ennyi az egész! Az van, ami van. Egyszerűen légy önmagad! Fogadd el önmagad! A "kellene" mindig magában hordozza a megvetést. Az emberek emiatt esnek folyton egyik végletből a másikba.

Az idősebb generáció régebben azt gondolta, és az anyák is úgy érezték, hogy hatalmas áldozatot hoznak a gyerekeikért. Mindig fennen hangoztatták, hogy ezt teszik, meg azt teszik értük. Ez nagyon káros, mert a szeretet nem valami kötelesség, és beszélni sem lenne szabad róla. Azért szeretsz, mert boldog vagy. Semmit nem a gyerekért teszel: mindent csak azért teszel, mert boldogan teszed. A gyerek pedig nem tartozik neked semmivel, nem kell visszafizetnie semmit. Szeretsz anya lenni - ezért légy hálás a gyerekednek, hogy ezt lehetővé teszi számodra.

Az idősebb generáció soha nem érzett hálát a gyerekek iránt. Mindig azt remélték, hogy a gyerek lesz majd hálás, és amikor rájöttek, hogy erre hiába várnak, nagyon dühösek lettek. A mai generációk viszont a másik végletbe estek. Légy természetes - egyik véglet sem jó. Régen a gyerek félt a szüleitől, most a szülők félnek a gyerekektől - a félelem azonban megmaradt! A kerék fordult egyet, de a félelem nem mozdult el. Valódi kapcsolat pedig csak félelem nélkül lehetséges. A szeretet csak ott virágozhat ki, ahol nincs félelem.

És még valami fontos neked és mindenki másnak: a gyerek és az anya közötti kapcsolat soha nem lehet tökéletes - ez egyszerűen lehetetlenség. Bizonyos problémák mindig felmerülnek. Ha egy problémát megoldasz, máris jön a másik - ez már csak egy ilyen kapcsolat. Csak szeresd a gyerekedet, a többit meg hagyd rá a létre. Te is csak egy ember vagy, hibákkal és korlátokkal. Ez ellen nem tehetsz semmit.

A gyereked téged választott anyjának - nem egyedül tiéd a felelősség. A gyerek is felelős ezért. Rengeteg nő van, akik boldogok lennének, akik készek a befogadására! De a lányod mégis téged választott, és ezért nem csak te vagy a felelős, hanem ő is.

Tehát csak légy természetes és boldog! Táncolj a gyerekkel, szeresd, öleld át! Ne hordozz magadban eszményképeket! Ne hallgass a szakértőkre, mert ők a legártalmasabb emberek a világon! Csak a szívedre hallgass! Ha kedvet érzel ahhoz, hogy megöleld, hát öleld meg! Néha úgy érzed, fel kell pofoznod, akkor pofozd fel. Ne törődj azzal, hogy a nagy pszichológusok szerint a gyereket soha nem szabad megütni. Ugyan kik ők, hogy megmondják neked, mit tegyél? Milyen jogon? Néha igenis jó, ha mérges vagy. A gyereknek meg kell tanulnia, hogy az anyja is egy emberei lény, és ő is feldühödhet néha. És ha te mérges vagy, akkor a gyerek megtanulja, hogy ő is lehet mérges. Ha soha nem vagy mérges, a gyerek bűntudatot érez a saját haragja miatt. Hogyan is haragudhatna az anyjára, aki mindig olyan édes? Az anyák manapság igyekeznek annyira édesen viselkedni, hogy a végén teljesen íztelenekké válnak. Olyanok lettek, mint a szacharin ... a gyerek meg majd mesterséges cukorbajt kap tőle. Ne legyél mindig édes! Légy néha keserű, néha édes - ahogy a hangulatod diktálja! És értesd meg a gyerekkel, hogy az anyjának is megvannak a maga hangulatai, mivel ő is csak ugyanolyan emberi lény, mint bárki más.
Forrás:www.dudus.hu
Vissza az oldal elejére...

Kerülj kapcsolatba a nőiség spirituális erejével Hogyan tudsz férfi létedre a női lélekről beszélni? Az én létem se nem férfi, se nem nő. Belőlem egyáltalán nem az elme szól. Használom ugyan az elmét, de egy tudat, egy éber tudatosság beszél hozzád. A tudat pedig se a női, se a férfi nemhez nem tartozik.

A tested szempontjából megvan ez az elkülönülés, és az elméd szempontjából is, mivel az elméd a tested benső része, a tested pedig az elméd külső része. A tested és az elméd nem két különálló dolog - ez a kettő egy egységet alkot. Valójában nem is helyes úgy mondani, hogy test és elme. Az és nem kell közéjük. Te egy testelme vagy; még csak kötőjel sem kell a kettő közé.

Tehát a test és az elme esetében a "hímnemű" és "nőnemű" kifejezések valóban fontos és jelentőségteljes szavak. Van azonban valami, ami e kettőn túlmutat; valami, ami ezek fölött áll. Ez pedig a te valódi bensőd, a lényed. És e lény mindössze egy szemtanú, egy megfigyelő; maga a tudat. Egy színtiszta tudatosság. Én itt nem férfiként szólok hozzátok; úgy nem is volna lehetséges a női lélekről beszélnem. Én mint tudat beszélek hozzátok. Nagyon sok életet leéltem már női testben is és férfi testben is, és jól megfigyeltem mindent. Az összes házat, az összes öltözéket kipróbáltam. Amit mondok nektek, az sok-sok élet végkövetkeztetése; annak nem csak e mostani életemhez van köze. Ez az élet csak a tetőpontja egy hosszú-hosszú zarándokútnak. Tehát ne úgy hallgass engem, mintha férfi vagy nő lennék, különben nem fogod meghallani, amit mondok. Hallgass engem mint tudatosságot...
Forrás:www.dudus.hu
Vissza az oldal elejére...

A pénzt én már azelőtt elköltöm, hogy megkapnám. Ha csak meghallom, hogy nemsokára pénz érkezik hozzánk, azonnal azt mondom az embereknek: "Gyerünk, költsétek el!" Hiszen ki tudja, mit hoz a holnap? Költsük el inkább még ma! Nekünk ugyan nincs pénzünk, de attól még jól megvagyunk. Semmiben nem szenvedünk hiányt, minden a legnagyobb rendben. A pénz meg valahogy folyton megtalálja az utat hozzánk. Harmincöt éve pénz nélkül élek. Egyszerűen valahogy mindig megtalál. Valaki valahol úgy érzi, hogy pénzt akar küldeni nekünk, a pénz pedig megérkezik. Mostanra már valóban elhiszem, hogy a létezés gondoskodik az emberről - még egy ilyen folyton költekező emberről is, mint én.

Azt kérded, hogy a gazdagok guruja vagyok-e. Igen az vagyok, mert hozzám csak a gazdagok tudnak eljönni. Amikor azt mondom, "gazdag", úgy értem az, aki belül nagyon is szegény. Amikor azt mondom, "gazdag", úgy értem az, aki nagyon intelligens. Azokra gondolok, akik mindent megkaptak, amit a világtól csak megkaphat az ember, és végül rájöttek, hogy mindez teljesen lényegtelen.

Igen, úgy gondolom, csak egy gazdag ember válhat igazán vallásossá. Nem azt állítom, hogy aki szegény, annak esélye sincs, de az nagyon ritka. Csak elvétve akad ilyen kivételes ember. A szegények ugyanis folyton remélnek. A szegény ember nem tudja, milyen a gazdagság, ezért még nem csömörlött meg tőle. Hogyan emelkedhetne hát felül a gazdagságon, ha még nem csömörlött meg tőle? Néha eljön hozzám egy-egy szegény is, de előbb-utóbb olyasmit kér tőlem, amit nem tudok megadni. Mondjuk sikert. Vagy a fiának épp nincs munkája, és azt mondja: "kérlek, Osho, áldd meg őt!" Vagy a felesége beteg, vagy épp a vállalkozása hanyatlik... Ezek a szegénység tünetei. A szegény ember még mindig evilági dolgokat remél.

Egy gazdag embernek van pénze, van munkája, van háza és az egészsége is jól szolgál - egyszóval megvan mindene, amije csak meglehet egy embernek. De előbb-utóbb csak rádöbben, hogy mindez nem elégíti ki. Ekkor kezdődik az istenkeresés. Való igaz, hogy olykor a szegény ember is válhat igazán vallásossá, de ahhoz kivételes intelligenciára van szükség. Ha egy gazdag ember nem vallásos, akkor az hülye. Ha viszont egy szegény ember vallásos, akkor minden bizonnyal kivételesen intelligens. Ha egy szegény nem vallásos, az még megbocsátható, ha azonban egy gazdag nem vallásos, az megbocsáthatatlan.

Igen, én a gazdagok guruja vagyok. Ez pontosan így van. Ha nem lenne pénzetek, nem jöttetek volna el hozzám. Azért vagytok itt, mert már csömörötök van a pénztől. Azért vagytok itt, mert a siker számotokra már nem jelent semmit. Mert már undorodtok az egész élettől. Egy koldus nem jöhet el hozzám, mert neki még nincs elege az életből.

A vallás luxus. Sőt, tulajdonképpen a legnagyobb luxus, hiszen ennek van a legnagyobb értéke. Amikor az ember éhes, akkor nem érdekli a zene, képtelen ilyesmivel foglalkozni. Ha az éhes embernek elkezdesz szitározni, jól fejbe is kólint! "Mit zenélsz itt nekem?! Én éhes vagyok, te meg jössz itt a szitároddal! Most kell zenélni? Adj inkább ennivalót! Éhes vagyok, korgó gyomorral nem lehet zenét hallgatni! Mindjárt éhen halok!" Ha valaki épp éhen akar halni, az nem sok szépséget talál majd egy Van Gogh festményben vagy egy buddhista szertartásban. De egy szimfónia vagy az Upanishadok sem fog semmit sem jelenteni neki. Kenyérre van szüksége.

Ha valakinek a testi szükségletei már kielégültek, van mit ennie, van egy szép háza, amiben ellakhat, akkor kezdi érdekelni a zene, a költészet, az irodalom, a festészet és az összes többi művészet. Ezen a szinten jelenik meg az újfajta éhség. Ha a testi szükségletek már ki vannak elégítve, megjelennek a pszichológiai szükségletek. Ez a szükségletek hierarchiája: első a test, mert az az alap, az lényed földszintje. Ha nincs földszint, akkor nincs mire építeni az első emeletet. Ha tehát egyszer sikerül kielégíteni a testi szükségleteket, akkor megjelennek a pszichológiai szükségletek. S ha azokat is kielégíted, akkor törnek felszínre a spirituális szükségletek. Aki már meghallgatta a világ összes zenéjét, aki már látta a világ minden szépségét, egyszer csak rádöbben, hogy mindez csak álom. Aki már elolvasta azt összes gyönyörű verset, egy nap ráébred, hogy a költészettel elkábíthatja ugyan magát, de az egész nem vezet sehová. Aki már látta az összes nagy művész festményét, aki már kiszórakozta magát ... felteszi a kérdést: "Na, és akkor mi van?" A keze ugyanolyan üres, sőt, talán még üresebb, mint előtte volt. Amikor a zene és a költészet már nem elég, akkor jelenik meg a meditáció, az imádság, az Isten iránti vágy és az igazság keresése. Az emberen hatalmas szenvedély lesz úrrá; keresi az igazságot, mert tudja, csakis a létezés legféltettebb titka elégítheti ki a vágyát. Hiszen minden mást megpróbált már, és semmi nem segített. A vallás a legnagyobb luxus a a világon. Az embernek vagy nagyon gazdagnak kell lennie ahhoz, hogy vallásossá váljon, vagy kivételes intelligenciával kell rendelkeznie. Mindkét esetben gazdagnak tekinthető - vagy azért gazdag, mert sok a pénze, vagy azért, mert rendkívüli intelligenciája van Olyan embert még nem láttam, aki valóban szegény volt - se pénze, se intelligenciája - és mégis vallásossá vált volna.

Kabir nem volt milliomos, de félelmetesen intelligens volt, Buddha pedig félelmetesen gazdag. Krisna, Ráma és Mahávira szintén dúsgazdagok voltak. Dadu, Raidas és Farid pedig azért válhattak vallásossá, mert rendkívüli intelligenciával rendelkeztek. De valamilyen gazdagságra mindegyiküknek szükségük volt. Tehát igen, igazad van. Én a gazdagok guruja vagyok.
Forrás:www.dudus.hu
Vissza az oldal elejére...

A Tao nem más, mint Isten egy másik neve. És ez egy sokkal szebb név, mert az "Isten" szó már túlságosan is elcsépelt. Ebben a tekintetben a Tao igazán gyönyörű. A Taót nem bálványozhatod, mert képzeletedben nem személyesül meg. A Tao egyszerűen egy alapelv, nem pedig egy személy. Nem bálványozhatsz egy elvet - a Taóhoz nem tudsz imádkozni. A Tao nem jelent mást, mint a mindenek fölött álló elvet, amely egységgé rendezi a mindenséget.

Pusztán egy üres átjáró
A lét Isten kifejeződése
Nevelj valódi rózsákat!
Fedezd fel a saját istenedet!
A benned létező világ
Az örökkévalóság íze
Ki a szabad ég alá
Itt és most
A Tao gondoskodik rólad
Mondj igent az életre!

I. fejezet
Pusztán egy üres átjáró
"A bölcs mester azt mondta:
A mindenható Tao testetlen,
mégis egek s földek teremtője és táplálója.
A mindenható Tao vágy nélküli,
mégis hatalmából kering a Nap s a Hold.
A mindenható Tao kifejezhetetlen,
mégis minden dolgok örök fenntartója.
Nem tudom, mi a neve, de hívjuk így: Tao. "

A tisztaság alapjai az egyik legmélyebb meglátás a teremtésről. Meglátásnak nevezem, nem doktrínának, nem filozófiának, nem is vallásnak, hiszen egyáltalán nem intellektuális, hanem egzisztenciális. Az ember, aki itt beszél, nem mint elme szól, nem is mint önmaga; ő pusztán egy üres átjáró a lét számára, hogy az rajta keresztül eljuttathassa hozzánk üzenetét.

És ez az, ahogy a nagy misztikusok mindig is éltek és beszéltek. Ezek nem az ő szavaik - hisz ők maguk akkor már nem is léteztek, lényük már sokkal korábban eltűnt; a Mindenség áramlott rajtuk keresztül. Kifejezéseik különbözhetnek egymástól, az ősforrás azonban egy és ugyanaz. Jézus, Zarathusztra, Buddha, Lao Cu, Krisna, Mohamed szavai nem közönséges szavak; nem emlékezetükből, hanem megtapasztalásaikból fakadnak. Megérintették az istenit, és abban a pillanatban, ahogy megérinted az istenit, te magad semmivé válsz, megszűnsz létezni. Meg kell halnod ahhoz, hogy Isten megszülethessen benned.

Ez egy taoista meglátás. A Tao nem más, mint Isten egy másik neve. És ez egy sokkal szebb név, mert az "Isten" szó már túlságosan is elcsépelt. A papok már annyira elhasználták, hogy maga a szó is beszennyeződött - visszataszítóvá vált. Az intelligens emberek biztos, hogy messze elkerülik, hisz mindazt az ostobaságot idézi fel bennük, ami az idők során Istenre és a vallásra hivatkozva történt. Isten neve mögé bújva több gonoszságot követtek már el, mint bármi más nevében. Ebben a tekintetben a Tao igazán gyönyörű. A Taót nem bálványozhatod, mert képzeletedben nem személyesül meg. A Tao egyszerűen egy alapelv, nem pedig egy személy. Nem bálványozhatsz egy elvet - a Taóhoz nem tudsz imádkozni. Nevetséges, teljesen abszurd lenne egy elvhez imádkozni. Nem imádkozol a gravitációhoz sem, nem imádkozol a relativitás elméletéhez sem.

A Tao nem jelent mást, mint a mindenek fölött álló elvet, amely egységgé rendezi a mindenséget. A lét nem egy káosz, ezt biztosan állíthatjuk; a lét egy kozmosz. Mérhetetlen rend uralkodik benne, egy önmagából fakadó rend, s ennek a rendnek a neve a Tao. A Tao egyszerűen a mindenség harmóniáját jelenti. A Taónak sohasem voltak templomai, sem szobrai, sem imádságai, sem papjai, sem szertartásai - ebben áll a szépsége. Ezért nem nevezem doktrínának, s ezért nem nevezem vallásnak sem; a Tao színtiszta meglátás. (...)
Forrás:www.amrita.hu
Vissza az oldal elejére...