Az előző években a tusfürdők diadalmenete töretlen volt, Magyarországon is átvették a vezető szerepet a tisztálkodás terén. A polcok roskadoznak az ezernyi színű, illatú és funkciójú (mert az is van ám a tusfürdőnek, a tisztításon felül!) terméktől. 36 különféle tusfürdőt hasonlítottunk össze.

A szappan használata több ezer éves múltra tekint vissza, a babilóniaiak készítették első változatát közel ötezer évvel ezelőtt. Mégis az elmúlt pár évtizedben, legfőképp az ezredforduló óta, a szappan pozíciója megrendülni látszik. Az első folyékony szappan a XIX. század végén, Amerikában jelent meg, de háztartási használata csak az 1980-as években terjedt el. A kilencvenes évek sikertörténete pedig a tusfürdő, amely a folyékony szappannál jobb bőrkímélő tulajdonságokkal rendelkezik, és mára már ezernyi illatban, színben és funkcióban kapható. Olyannyira sikeres, hogy mára a legtöbb fejlett országban átvette a vezető szerepet a hagyományos, szilárd szappanhoz képest. Nincs ez máshogy Magyarországon sem, az AC Nielsen piackutató 2004-es adatai szerint az eladott tusfürdők mennyisége 2003-hoz képest 27%-kal nőtt, nem meglepő tehát, hogy az elmúlt években a tusfürdő-használat már nálunk is megelőzte a szappanhasználatot. Magyarországon a tisztálkodási termékek jelentik - a hajápolás után - a kozmetikai piac második legnagyobb szeletét. A tusfürdők, szappanok, habfürdők és társaik a Magyar Kozmetikai és Háztartás-Vegyipari Szövetség adatai szerint a teljes magyar kozmetikai piac 18%-át teszik ki. A hazai forgalom oroszlánrészét a multinacionális cégek, az Unilever, a Colgate-Palmolive, a Beiersdorf és a Henkel bonyolítják - egy tanulmány szerint a piac forgalmának 70%-át. A legkedveltebb tusfürdő-márkák 2005-ben a Palmolive (Colgate-Palmolive) és a Dove (Unilever) voltak.

Mára hozzászoktunk, hogy még a legegyszerűbbnek induló fogyasztói döntéseinket is egyre több alternatíva mérlegelésével kell meghoznunk. A többtucatnyi akármi közül korántsem egyszerű választani, még akkor sem (sőt, akkor legkevésbé), ha úgymond a "simát" keressük. Nincs ez máshogy a tusfürdők esetében sem. A fogyasztói cikkek piacán megszokott marketingharc itt is megtette hatását: egy átlagos szupermarket vagy drogéria akár több száz (!) különböző tusfürdőt is kínál. A termékek alapvetően két fő szempont szerint csoportosíthatóak: illat (és ezáltal célcsoport), illetve funkció szerint. A tusfürdőnek ugyanis a tisztítás mellett további funkciója is lehet: hidratál (2in1), fertőtlenít (antibakteriális), aromaterápiás hatású (wellness), bőrradíros (szemcsés) - hogy csak néhányat említsünk. Sőt, talán ide sorolhatjuk a tesztünk során kezünkbe került "glitteres" [sic!] gyermek tusfürdőt is, amelyet a tisztálkodáson túl a gyártó azzal a funkcióval is ellátott, hogy a gyermek testét csillámlóvá tegye. A kiélezett versenyben egymás után jelennek meg az újabb és újabb trendek. Ilyen volt pár évvel ezelőtt az antibakteriális tusfürdők megjelenése, amelyek azonban jelentős negatív nemzetközi visszhangot váltottak ki orvosi körökben. Mára köztudomású, hogy a túlzott fertőtlenítés több kárt okoz, mint amennyit használ, mert megfosztja testünket természetes védelmi rétegétől. Emellett nem elhanyagolható a lefolyón leeresztett antibakteriális anyagok környezetre, természetre gyakorolt kedvezőtlen hatása sem, ami - tekintve, hogy napi fogyasztási cikkről van szó - a tusfürdők esetében hatványozottan érvényesül. Öröm az ürömben, hogy az antibakteriális termékek újabban veszítettek piaci pozíciójukból. Most a "wellness", azaz aromaterápiás tusfürdők a legtrendibbek. Külön kell szólnunk a natúrkozmetikumokról. A natúrkozmetikumokról írt korábbi cikkünkben (Mennyire természetesek a natúrkozmetikumok?) már bemutattuk a minősítés alapvető követelményeit, illetve a hazai helyzet visszásságait. Magyarországon jelenleg leginkább a német BDIH minősítéssel rendelkező natúrkozmetikumok jelentenek minőségi alternatívát a természetes termékeket kereső fogyasztóknak. Mostani tesztünk során az itthon kapható termékek közül a Lavera egyik BDIH minősítéssel rendelkező tusfürdőjét vettük nagyítónk alá.

Kezdjük az alapokkal: mitől tusfürdő egy tusfürdő?
A tusfürdők általában az alábbi összetevőkből állnak:
- mosóaktív anyag (amely a tisztító hatásért és a habzásért felel),
- a megfelelő állagot biztosító anyagok (pl. víz),
- PH szabályozók, tartósítószer, UV szűrők, só és egyéb technológiai anyagok,
- illatanyag, színezék (a szubjektív megítélésért felelős anyagok).
Ezek az anyagok változó arányban vannak jelen az egyes termékekben, és a mosóaktív anyag kivételével egyik összetevő sem feltétlenül szükséges ahhoz, hogy tusfürdőről beszélhessünk. Amennyiben a gyártó a tisztításon kívül valamilyen különleges funkcióval szeretné felruházni a terméket, további összetevőkkel gazdagíthatja azt: antibakteriális anyagok, bőrápoló anyagok, vagy éppen csillámpor [sic!]. Attól, hogy a gyártó ráaggatja a "wellness" jelzőt, még korántsem biztos, hogy az a termék a mi fogalmaink szerint is beletartozik a wellness életformába, vagy hogy a "bőrbarát jellemzőkön" a gyártó ugyanazt értette, mint mi. Egy tusfürdő valódi jellemzőit és minőségét csak az összetétel alapján tudnánk megítélni, azonban az összetevők felsorolása önmagában még a szakember számára is kevés információt nyújt. Az összetétel feltüntetését nemzetközi előírás szabályozza, ez az INCI (International Nomenclature of Cosmetic Ingredients). A szabvány biztosítja, hogy az összetevők világszerte egyértelműen azonosíthatóak legyenek. Csakúgy, mint az élelmiszerek esetében, a kozmetikumok összetevőit is csökkenő sorrendben kell feltüntetni a terméken, azaz a termék legnagyobb részét kitevő anyagok az elején, a kisebb mennyiségben használt összetevők a lista végén szerepelnek. Az élelmiszerekkel ellentétben a kozmetikumokon az 1%-nál kisebb koncentrációban szereplő összetevőket is fel kell tüntetni, azonban ezek sorrendje már tetszőleges lehet. Azon túl, hogy a flakonban milyen anyagok keveréke rejtőzik, nem mindegy az sem, hogy a gyártó ezeket milyen forrásból és milyen minőségben szerezte be. A kozmetikai termékek összetételét szabályozó jogszabályok meghatározzák ugyan, hogy az egyes vegyi anyagok milyen minőségű változatát, melyik termékben, milyen koncentrációban szabad felhasználni, az előírások betartása azonban a gyártó felelőssége, a számonkérés pedig sokszor hiányzik. Nem volt ez mindig így. Az Európai Uniós csatlakozás ezen a téren is hozta magával a jogszabályok harmonizációját. Így azonban a korábbi, az uniósnál szigorúbb magyar engedélyeztetési eljárás helyett a csatlakozás óta a kozmetikai termékek forgalomba hozatala csupán bejelentéshez kötött. Megnőtt tehát a gyártók felelőssége, és az OÉTI általunk megkérdezett munkatársa szerint a szúrópróbaszerűen végzett ellenőrzések során sok hiányosságra derül fény. A bejelentésnek csupán az alapvető információkat kell tartalmaznia a termékről, de a gyártónak meg kell jelölnie, hogy hol található a részletes termékdokumentáció. Ez a termékdokumentáció az, amely kitér a felhasznált anyagok minden lényeges tulajdonságára, esetleges biztonsági kockázataira - már amennyiben a gyártó követi az előírásokat, és valóban rendelkezik a dossziéval. (A témáról bővebben a Lássunk tisztán c. cikkünkben írtunk.)

Bár a fogyasztó számára az összetevők listája nem nyújt megbízható támaszt a választáshoz, azért némi támpontot adhat. Az elmúlt pár évtizedben előtérbe került a kozmetikumokban használt vegyi anyagok biztonságosságának kérdése. Közhely, hogy ma már létezésünk minden pontján vegyi anyagok hatásának vagyunk kitéve - legyen szó élelmiszerről, ruházatról, vagy éppen a falfestékekről. A kozmetikumok esetében a kérdés kiemelten fontos, hiszen bőrünk rendszeresen közvetlenül érintkezik ezekkel. Az elmúlt években rengeteg cikk, tudományos kutatás taglalta a kozmetikai összetevők biztonsági kockázatait. Nehéz kiigazodni az információk rengetegében, különösen azért, mert kevés az olyan összetevő, amelyről egyértelműen kijelenthető, hogy az káros vagy éppen bizonyítottan szuperbiztonságos. A tusfürdők legtöbbjének alapvető mosóaktív összetevője a Sodium Lauryl Sulphate (SLS) például sokszor kerül terítékre. Egyes tanulmányok, cikkek szerint bőrirritáló, mások szerint bizonyos anyagokkal keveredve rákkeltő lehet, megint más források szerint pedig a bőrt átjárhatóbbá teszi, így a káros anyagok könnyebben juthatnak be a testünkbe. Mi több, az SLS vegyi anyag biztonsági adatlapja (amely többek között az anyag tárolási, kezelési előírásait és toxikológiai jellemzőit tartalmazza) rémisztő utalásokat tartalmaz annak veszélyeire, és erre hivatkozva rengeteg felhívást találhatunk az interneten, amely óv minden, SLS-t tartalmazó terméktől. Az ilyen felhívásoknak és cikkeknek a jelentős része azonban hiányos, téves vagy félrevezető információn alapul. Egy vegyi anyag biztonsági adatlapjának tartalmát például nem szerencsés annak kozmetikumokban való felhasználásával összevetni, hiszen más koncentrációról, mennyiségről illetve minőségről van szó. Elég csak arra gondolni, hogy bizonyos koncentrációban és mennyiségben a só létfontosságú, míg nagy mennyiségben, koncentrációban és felhasználásban akár halálos is lehet. Nem is szólva arról, hogy tapasztalataink szerint sok riasztó cikk mögött az éppen bűnösnek kikiáltott összetevőtől mentes termékek forgalmazói, vagy azok ügynökei állnak. Ebben az esetben viszont hitelességük könnyen megkérdőjelezhető. A TVE nem kíván ítélkezni egyetlen összetevő ügyében sem. Az általunk megkérdezett - kozmetikai termékekkel foglalkozó - szakemberek is óva intettek minket a messzemenő következtetések levonásától egy-egy anyag esetében. Mindemellett vannak olyan összetevők, amelyek több mértékadó fogyasztóvédelmi szervezet listáján is rendre szerepelnek. Így ahelyett, hogy ítéletet hoznánk, mi káros és mi nem, bemutatjuk azokat a potenciális problémákat, amelyek kiemelt figyelmet kapnak külföldi fogyasztóvédelmi szervezetektől. Az elővigyázatosság elvének megfelelően a legnagyobb biztonságot az jelentené, ha elkerülnénk azokat az összetevőket, amelyeknél felmerült a gyanú, hogy egészségügyi problémákat okozhatnak. Ez azonban nem is olyan egyszerű, tekintve, hogy kevés a valódi alternatíva, illetve a megbízható információ. Így marad a válogatás az ésszerűség határain belül - próbáljuk meg minimalizálni a veszélyforrásokat. Összeállításunk elkészítésében elsősorban az Öko Test, az Environmental Working Group, az Environmental Health Association of Nova Scotia, valamint az Európai Bizottság publikációi, illetve a vonatkozó hazai és nemzetközi jogszabályok voltak segítségünkre. Az összetevőket a nemzetközi INCI szabvány szerinti megnevezésnek megfelelően tüntetjük fel.

A formaldehid jól ismert tartósítószer. Erős allergén, a nyálkahártyát irritálja, illetve tartós belélegzés esetén rákkeltő. Bár maga a formaldehid ma már ritkán szerepel kozmetikai összetevők listáján (továbbá az Európai Unióban kötelező a formaldehid-tartalomra a címkén felhívni a figyelmet), mégsem lélegezhetünk fel teljesen. Egyes összetevőkből ugyanis (így például a DMDM hydantoin, diazolidinyl urea, imidazolidinyl urea, quaternium-15, sodium hydroxymethyl glycinate, 2-bromo-2-nitropropane-1,3-diol, bronopol) formaldehid szabadulhat fel.

A jól hangzó nevek mögött álló szerves vegyületek: diethanolamine, triethanolamine, (mono)ethanolamine. Egyes anyagokkal reakcióba lépve erősen rákkeltő nitrozaminokat képezhetnek, bár nem tisztázott, hogy a kozmetikumokban használt koncentrációban ez mekkora veszélyt jelent.

Igen elterjedt tartósítószer-család. Egy sokat vitatott tudományos kutatás a mellrák daganatokkal hozta összefüggésbe a parabéneket, míg mások a hormonháztartást megzavaró anyagként tartják számon. Veszélyességük azonban eddig nem nyert egyértelmű bizonyítást. Nem elhanyagolható tény, hogy az illatanyagok után a tartósítószerek a kozmetikumok által okozott allergiás reakciók leggyakoribb kiváltói.

A polyethylene glycol különböző formái szintén gyakori összetevők a tusfürdőkben. Könnyen áthatolnak a bőrön, s azt átjárhatóvá tehetik más káros anyagok számára.

Jogos a kérdés, miért is van szükség a tusfürdőnkben UV szűrőre? Az UV szűrő anyagok ebben az esetben nem annyira a bőrt, hanem a terméket magát védik a fény okozta esetleges elszíneződéstől vagy minőségromlástól. Az átlátszó vagy világos flakonban tárolt anyagokat ugyanis károsíthatja az UV sugárzás, ami hatással lehet a termék színére, illatára. A probléma az, hogy a termékek védelmére használt UV szűrő anyagok némelyike allergén, néhány esetében felmerült a gyanú, hogy megzavarják a hormonháztartásunkat, valamint kimutathatóak az anyatejből. Jobb elővigyázatosságból minimalizálni a használatukat, és mivel egyáltalán nem elengedhetetlenek a tisztálkodáshoz, válasszunk olyan terméket, amely nem tartalmaz kérdéses fényvédő anyagokat! A német Öko Test magazin az alábbi fényvédőket tartja problémásnak:
- 4-Methyl-Benzylidencamphor (4-MBC vagy MBC)
- Octyl-Methoxycinnamate (OMC)
- Homosalate (Homomenthyl-salicylat vagy HMS)
- Octyl-Dimethyl-Para-Amino-Benzoic -Acid (OD-PABA)
- Benzophenone-1, Benzophenone-2, Benzophenone-3 (oxybenzon)
- 3-Benzylidencamphor

Az illat az egyik legkritikusabb összetevő a kozmetikumok esetében, nemcsak azért, mert ez alapján választjuk ki kedvencünket, hanem mert az illatanyagok a kozmetikumok által okozott allergiás reakciók leggyakoribb kiváltói. Ennek ellenére nincs könnyű helyzetben az óvatos vásárló, hiszen az üzleti titkok védelme érdekében a gyártóknak elég csupán annyit feltüntetni "parfüm" vagy "fragrance", és - néhány alább részletezett kivétellel - nem tüntetik fel külön az illatanyag összetételét. A gyártók több ezer illatkomponenst használnak, és egy-egy termék illata akár több száz komponensből is állhat. Ezek között vannak ártalmatlanok, erős allergének, és olyanok is, amelyek csak az emberek elenyésző kisebbségét érintik kellemetlenül.

Van pártucat illatanyag, amelyek az évtizedek során kiemelten allergénnek bizonyultak. Ezért az Európai Unió 2003 óta megköveteli ezek feltüntetését az összetevők listájában, amennyiben koncentrációjuk meghalad egy bizonyos minimális értéket. Ezek az anyagok (az első 13, dőlt betűvel kiemelt anyag a 26 közül is a legproblémásabb, allergén hatásuk jól dokumentált, valamint az Evernia Prunastri Extract, Evernia Furfuracea Extract anyagokat is erős allergénként tartják számon):
- Amyl Cinnamal
- Benzyl Alcohol
- Cinnamyl Alcohol
- Citral
- Eugenol
- Hydroxycitronellal
- Isoeugenol
- Amylcinnamyl Alcohol
- Benzyl Salicylate
- Cinnamal
- Coumarin
- Geraniol
- Hydroxyisohexyl-3-
Cyclohexene Carboxaldehyd
- Anise Alcohol
- Benzyl Cinnamate
- Farnesol
- Butylphenyl Methylpropional
- Linalool
- Benzyl Benzoate
- Citronellol
- Hexyl Cinnamal
- d-Limonene
- Methyl-2-Octynoate
- Alpha-Isomethyl Ionone
- Evernia Prunastri Extract
- Evernia Furfuracea Extract
Az allergia a kozmetikumok esetében legtöbbször ekcémás bőrreakcióként jelentkezik. Nem mindenki érzékeny ezekre az anyagokra, és nem biztos, hogy egy érintkezés rögtön allergiás reakciót vált ki. A tusfürdő napi használata miatt azonban testünk rendszeresen találkozik ezekkel az allergénekkel. Nem is szólva arról, hogy mivel ezeket az illatokat több termékben is használják, feltehetőleg más kozmetikumokkal, vagy épp tisztítószerekkel, légfrissítőkkel is kitesszük magunkat hatásuknak.

Azaz a szintetikus pézsma illatanyagok, valamint az ezekhez hasonló tulajdonságokkal rendelkező cashmeran felhalmozódnak testünkben és a környezetben is. Több európai kutatás kimutatta a policiklikus vegyületek magas koncentrációját felszíni vizekben, illetve azok élővilágában. A pézsmaillat világszerte nagy népszerűségnek örvend, és mivel a természetből csak drágán nyerhető, a parfümvilág ma már mesterségesen állítja elő. (A természetes pézsma a Szibériában, Ázsiában - az illegális pézsmakereskedelemnek köszönhető túlvadászat, valamint élőhelyének eltűnése miatt mára megcsappant számban - élő pézsmaszarvas illatmirigyéből állítható elő. Ld. Szagot fogtak c. cikkünket) A Greenpeace 2005-ös kutatása során 36 véletlenszerűen kiválasztott parfüm vizsgálatakor majdnem mindegyik termékben kimutatták a kritikus szintetikus pézsmavegyületeket (sőt egyes termékek esetében a parfüm majd 10%-át tették ki ezek az illatanyagok). Mivel a policiklikus pézsmavegyületek az illatanyag részét képezik, és nincsenek rajta az EU által szabályozott 26 feltüntetendő allergén anyag listáján, ezért jelenlétük a termékben az összetevők listájából nem derül ki.

A színezékek funkciója, hogy a terméket esztétikusabbá tegyék. Egyik tusfürdő rózsaszín árnyalatú, a másik bézs, a harmadik kék. Csakhogy a szépségért ismét nagy árat fizetünk, a színezékek ugyanis az illatanyagokhoz hasonlóan allergiát okozhatnak. A CI 18050 számmal jelölt színezék például a jogszabályok értelmében csak olyan termékben használható, amely a nyálkahártyával nem érintkezik. A tusfürdő azonban még a legnagyobb óvatosság mellett is a szembe kerülhet, illetve intim testrészeinkkel érintkezik (ki fürdik gumibugyiban?). Mivel a színezékek csupán esztétikai célokat szolgálnak egy olyan termékben, amit felhasználásig a legtöbb esetben csomagolás takar, felhasználás során pedig csupán pár másodpercig látjuk, majd fehér habbá válik, túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy nem veszítenénk sokat, ha kimaradnának a tusfürdőnkből. A színezékeket az INCI szabvány szerint a CI betűvel és az ötjegyű azonosító számmal kell jelölni, pl "CI 18050". Előfordul még a főleg Amerikában használatos "FD&C yellow No.5 (CI 19140)" vagy "D&C violet No.2 (Cl60730)" jelölés is, de ezesetben is feltüntetendő az INCI szerinti azonosító.

Mitől tiszta egy tisztálkodószer? - A mikrobiológiai jellemzőkről. A tusfürdővel mint tisztálkodószerrel szembeni alapvető követelmény, hogy a termék maga "tiszta" legyen, azaz ne legyen baktériumokkal és egyéb potenciális kórokozókkal szennyezett. A kozmetikumok mikrobiológiai szennyezettsége egyrészt egészségügyi kérdés, hiszen ezek a termékek érintkezhetnek arcbőrünkkel, intim testrészekkel, ahol - amennyiben nem megfelelő tisztaságúak - gondot okozhatnak. A legegyszerűbb példa: a kozmetikum a szembe, szem közelébe kerülhet, ahol kötőhártya-gyulladást okozhat. Másrészt, ha a termék szennyezett, az az eltarthatóságát is befolyásolja. A tartósítószerek szerepe többek között az, hogy az esetlegesen bekerülő mikrobiológiai szennyeződések elszaporodását megakadályozzák. Mivel a természetes kozmetikumok nem vagy alig tartalmaznak tartósító összetevőt, valamint természetes anyagokat tartalmaznak, amelyek könnyebben romlanak, ezért a mikrobiológiai romlásra is hajlamosabbak. (Ezért ezeknél a termékeknél kiemelten fontos a felhasználhatósági dátumok betartása.) A mikrobiológiai szennyezettség szemmel nem látható (illetve ha látható, akkor már nagy a gond), ezért a tisztaság megállapításához laboratóriumi vizsgálatra van szükség. A kozmetikai készítményekre vonatkozó előírások meghatározzák a kozmetikumokban maximálisan elfogadott mikrobák mennyiségét, azaz, hogy egy gramm termékben hány mikroorganizmus lehet jelen. Ezen felül felsorolják azokat a kórokozónak minősülő szennyeződéseket, amelyek egyáltalánnem lehetnek jelen a termékekben (pl. Staphylococcus aureus). A TVE kíváncsi volt a piacon kapható tusfürdők megfelelnek-e a tisztasági próbának, ezért a tesztünk során vásároltak közül 27 tusfürdőt megvizsgáltattunk a NAT által akkreditált OÉTI Mikrobiológiai laboratóriumával. A vizsgálat során 3 termék akadt fenn a rostán. A kifogásolt termékek mindegyikében a megengedettnél magasabb volt az összes mikrobaszám, valamint a Charlotte tusfürdőben kimutatták az enterobaktériumok jelenlétét is. Az eredmények értelmezésében a mikrobiológiai laboratórium vezetője, dr. Major Péter volt segítségünkre. Kérdésünkre elmondta, hogy a mikrobiológiai szennyezettségnek több forrása lehet. Általában a problémát az alapanyagok szennyezettsége okozza, de találkoztak már olyan esettel, ahol a műanyagflakon volt belülről szennyezett a rossz tárolásnak köszönhetően. Elvileg elképzelhető a gyártósor szennyezettsége is, de a szakértő szerint ez nem jellemző. Az összes mikrobaszámra vonatkozó szabvány szerint a termék akkor megfelelő, ha ez a szám grammonként 1000 alatt van, illetve babaápolási és nyálkahártyával érintkező termékekben a határérték 500/g. Az OÉTI vizsgálatainak eredménye:
- Charlotte Exotic Fruits Tusfürdő - több mint 1 000 000/g, valamint kimutatható az enterobaktériumok jelenléte
- Spar Karibi Éjszakák Tusfürdő - 60 000/g
- Tulasi Rózsa illatú tusfürdő - 8 000/g
De vajon százszor veszélyesebb-e egy 1 millió mikrobát tartalmazó tusfürdő a 8000 mikroorganizmussal rendelkezőnél? A laboratórium vezetője elmondta, hogy minden termék, amelyben az eredmény meghaladja a határértéket "kifogásolt", így a konkrét értéknek itt inkább jelzésértéke van, a probléma forrására és súlyosságára utal. A Charlotte tusfürdőben talált enterobaktériumokról szólva elmondta, ezek a környezetből kerülhetnek a termékbe. Növényi alapanyagok használatakor például a növény még a termesztés során szennyeződhet, a nem megfelelő tisztítás után pedig a szennyeződés a késztermékbe kerülhet. Az enterobaktériumokat "indikátorbaktériumnak" tartják, mivel jelenlétük a gyártás vagy tárolás nem megfelelő higiéniás körülményeire utal. Ez felveti annak a lehetőségét is, hogy máskor súlyosabb problémát okozó mikroorganizmusok is belekerülhetnek a termékbe (pl. szalmonella). Amennyiben hatósági, azaz ÁNTSZ mintavétel során találnak hasonló szennyezettséget, akkor a vizsgálatot megrendelő hatóság intézkedik a feltárt probléma súlyosságának megfelelően. Enterobaktériumok kimutatása esetén például az első lépés nem büntetés kiszabása, hanem annak vizsgálata, hogy a cég megtette-e a szükséges intézkedéseket a higiéniás szabályok és eljárások szigorítására. Tesztjeinket mi sem elrettentő, hanem informáló célzattal végezzük, ennek megfelelően a laboratóriumi teszt során kifogásolt termékek gyártóit értesítettük, és eljuttatunk részükre minden rendelkezésünkre álló információt az esetleges problémák megoldását elősegítendő. Véleményüknek, reakciójuknak külön cikkben adunk helyet.

Nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy a tusfürdőket műanyagba csomagolják. Nem mindegy azonban, hogy milyen műanyagból készül a flakon, illetve az sem, hogy a gyártó szükségesnek látja-e kizárólag marketing célból egy második réteg csomagolóanyagba is beburkolni a terméket. Szerencsére utóbbira csak egy példát találtunk, de pont ott, ahol a legkevésbé vártuk volna. Éppen az egyébként környezettudatos jellemzőkkel bíró német Lavera natúr tusfürdő volt az, amelyik műanyag flakonban és papírdobozban került a boltokba. Ahogy korábban már írtunk róla, nem minden műanyag egyformán rossz műanyag, hiszen egyes típusok újrahasznosíthatóak, míg mások nem, vagy még rosszabb esetben égetésükkor mérgező anyagok szabadulnak fel (lásd A rossz és a jó műanyagok c. cikkünket). A legrosszabb választás kozmetikumok csomagolása esetében a PVC, hiszen egyrészt a flakon esetleges elégetésekor (márpedig a flakontól jó eséllyel a háztartási szeméttel szabadulunk meg, amely sokszor az égetőbe kerül) rákkeltő dioxin keletkezik, másrészt a PVC csomagolásból súlyos egészségügyi problémákat okozó ftalátok oldódhatnak ki a termékbe (ld. A ftalátok hatása c. cikkünket). A PVC csomagolás a flakonon az újrahasznosíthatóságra vagy újrahasználhatóságra utaló háromszögben lévő 3-as szám és/vagy PVC feliratról ismerhető fel. Egy 2002-es, az európai kozmetikumok ftalát-tartalmát vizsgáló kutatás során a vizsgált termékek 79%-ában mutattak ki ftalátokat, annak ellenére, hogy ez egyik termék címkéjén sem szerepelt az összetevők között. A kutatás rávilágított arra, hogy nem egy elhanyagolható problémáról van szó: a nem megfelelően ellenőrzött alapanyagok, vagy a nem megfelelő csomagolás egészségre veszélyes anyagoknak tesz ki bennünket, méghozzá nap mint nap. A vizsgált tusfürdők közül egy esetében volt PVC a csomagolóanyag (Neutralia), míg 5 terméken (Lavera, Ilcsi, Charlotte Exotic, Avon Senses, Witch magic Spell) nem volt jelölve milyen típusú műanyagból készült a flakon. ()

Létezik vajon még magyar tusfürdő? Hol gyártják a jól ismert régi családi kedvenceket, a Gabit és a Babát? A helyzet kiábrándító. A régi magyar márkák ma már multinacionális kozmetikai óriások tulajdonában vannak. Az 1920-as évektől kapható Baba 1997 óta az Unilever portfolióját gazdagítja. Az eredetileg a Caola által gyártott Gabi márkanév mögött - szintén a kilencvenes évek vége óta - a Sara Lee Hungary áll. Sőt, a Gabi tusfürdő ma már Hollandiában készül. A tudatos vásárló mindig törekszik a helyben készült termékek választására, ezért megvizsgáltuk, hol is gyártották az általunk vizsgált tusfürdőket. A megvásárolt 36 termék közül tízről tudtuk egyértelműen megállapítani, hogy Magyarországon készültek. Néhány kivételtől eltekintve jellemzően az olcsóbb, kereskedelmi márkás termékek készülnek itthon. (A Gironde Kft. gyárából például rögtön 3 termék kerül ki: a Tesco Gazdaságos, a Nette és a Lorin tusfürdők. Ezekkel csak a Tescoban találkoztunk; mindegyik a legalacsonyabb árkategóriába tartozik.) A többi terméken vagy nem jelölték a gyártás helyét, vagy külföldön gyártották. A külföldi termékek nyugat-európai országokból érkeznek. A legnagyobb arányban Németország szerepelt: a 18 egyértelműen külföldön gyártott tusfürdő közül 5 származik innen.

A termékek címkéjén egyetlen gyártó tüntette fel, hogy erőszakmentes, azaz állatokon nem tesztelt a termék; ez a Tulasi volt. Mint BDIH jelöléssel rendelkező natúrkozmetikum, a Lavera cég terméke is állatteszt-mentes. A Fauna Állatvédő Egyesület, valamint a PETA amerikai állatvédő szervezet listái, illetve ahol lehetett a gyártók weboldalai segítségével feltérképeztük, mely cégek végeznek, és melyek nem végeznek állatkísérleteket. Fontos megjegyeznünk, hogy itt nem az adott termék teszteléséről van szó, hanem arról, hogy a gyártó cég, illetve az anyacég elkötelezte-e magát amellett, hogy nem végez állatteszteket. A magyarországi székhelyű gyártókat telefonon, magánemberként kerestük meg, és érdeklődtünk, termékeiket tesztelik-e állatokon. A 36 termék gyártója illetve anyacége közül 16 termék esetében tudtuk megállapítani, hogy a gyártó deklaráltan nem végez állatkísérleteket (tehát telefonos megkeresésünk során azt mondták, nem végeznek, illetve szerepeltek a Fauna illetve a PETA állatteszteket nem végző cégeket tartalmazó listáin). 12 termék gyártója szerepel a "feketelistákon", ezek egytől egyig a nagy multinacionális kozmetikai gyártók (Unilever, Procter and Gamble stb.). 8 termék esetében nem állt rendelkezésre megfelelő információ.

Ahogy már a cikk elején kifejtettük, a fogyasztó a kozmetikai termékek esetében (is) igencsak kiszolgáltatott helyzetben van. A legfontosabb mankónk a termékcímke, és az azon lévő információk. A törvényileg szabályozott információkon és az összetétel feltüntetésén túl a címke a gyártók marketingeszköze is, így általában arra hívják fel a figyelmünket, hogy a termék kifejezetten bőrbarát, bőrkímélő, bőrgyógyászok által tesztelt, vagy éppen, hogy 24 órán át hat. Az ilyen feliratok a szabályozás szerint nem lehetnek megtévesztők, tehát csak olyan állításokat tartalmazhatnak, amelyre a gyártónak bizonyítéka van. Például a "bőrbarát, bőrsemleges, PH semleges" típusú kijelentések mögött elvileg szakorvosi véleménynek kell lennie. A "bőrgyógyászatilag tesztelt" kijelentés - amely 13 terméken szerepelt szó szerint - így önmagában egyébként nem sokat mond, ugyanis bőrgyógyászatilag sok mindenre tesztelhető a termék. A kozmetikumok eltarthatóságát szintén jelölni kell a termékcímkén. A szabályozás szerint a minőség-megőrzési idő feltüntetésére két lehetőség van: az év és hónap megadása, illetve a 30 hónapnál tovább eltartható termékeken egy nyitott tégelyt ábrázoló szimbólum elhelyezésével, amely alatt 6M, 12M stb. felirat jelzi, hogy a termék a felbontástól számítva hány hónapig használható. Ez utóbbival csak az a probléma, hogy emellett nem kötelező feltüntetni a gyártási időt, márpedig egyetlen kozmetikumról sem feltételezhető, hogy a végtelenségig megőrzi minőségét és biztonságosságát. Így csak remélhetjük, hogy nem 5-6 éves tusfürdő kerül a kosarunkba, amely ugyan a felbontástól még 1 évig használható, de ki tudja, milyen állapotban van már a megvásárláskor. Értékelésünkben ezért feltüntetjük, hogy egy terméken megtalálható volt-e mind a gyártási, mind az eltarthatósági információ is valamilyen formában. Bár a törvényi feltételeknek megfelel, úgy véljük, fogyasztóvédelmi szempontból kifogásolható, ha a gyártó csak a felbontástól számítandó eltarthatóságot tünteti fel.

Értékelő táblázatunkban az alábbi pontozási módszert követtük: - Egy jópontot adtunk a minősített natúrkozmetikumoknak.
- A csomagolás értékelésekor levontunk 0,25 pontot ha nem volt jelölve, hogy a flakon milyen típusú műanyagból készült, illetve ha feleslegesen kétrétegű csomagolást alkalmaztak. 1 pontot voltunk le, ha a csomagolás anyaga PVC. - A Magyarországon készült termékeket 1 ponttal jutalmaztuk.
- Ha a gyártó vagy a márka tulajdonosa szerepelt az állatteszteket végző cégek listáján, levontunk 1 pontot.


- Lejárat, eltarthatóság feltüntetése: ha az eltarthatóság feltüntetése nem volt egyértelmű (azaz ha csak a tégelyes szimbólum szerepelt, a gyártási idő nélkül), levontunk 0,5 pontot. Ha semmilyen információ nem utalt az eltarthatóságra 1 pontot vontunk le.

- Az összetétel értékelése két részértékelés összegéből alakult ki. Egyrészt az OÉTI munkatársának véleményét kértük az egyes tusfürdőkről, aki szakértő szemmel válogatta ki a kedvezőbb összetételű, a teljesen átlagos, illetve a problémás termékeket.
- Emellett megvizsgáltuk, a termék tartalmazza-e valamelyiket a cikkünkben részletezett kérdéses összetevők közül. (Tartalmaz-e PEG származékokat, Diethanolaminet, Triethanolaminet, (Mono)ethanolaminet, parabéneket, formaldehid-lebontókat, színezékeket, potenciálisan problémás UV szűrőket, illetve a kötelezően feltüntetendő allergén illatanyagok közül a 15 legkritikusabb anyag közül valamelyiket. - A fentiek alapján minden termék összesen -6 és +2 közötti értékelést kaphatott összetételére. A tusfürdők végső pontszámának megállapításánál 10 pontból indultunk ki. Ehhez adtuk hozzá a jópontokat és ebből vontuk le a rosszpontokat. Így a maximális pontszám 14, ennyit kaphat egy termék, ha natúrkozmetikum, magyar termék, összetételét kiemelkedően kedvezőnek ítélte a szakértő, valamint egy rosszpontot sem kap. A táblázat itt tölthető le.

A Tudatos Vásárlók Egyesülete terméktesztjei során egy-egy termékfajta környezeti, társadalmi és fogyasztóvédelmi kérdéseit járja körül. A termékeket nem ízlésünkre hagyatkozva - hogy nekünk mennyire tetszik/ízlik/válik be -, hanem objektív kritériumok alapján, a gyártók illetve más források által a fogyasztók számára nyújtott tájékoztatásból kiindulva hasonlítjuk össze. A tusfürdők vásárlását 2006 októberében a Tesco, a Kaisers, a Drogerie Markt és egy biobolt üzletben végeztük. Az OÉTI laboratóriuma 2006 decemberében végezte el a termékek mikrobiológiai vizsgálatát. Köszönjük az OÉTI munkatársainak, valamint Aitner Balázs és Patkós Zita, a TVE önkénteseinek segítségét.
Forrás:http://tudatosvasarlo.hu/article/index/572