A "hideg nyalat" történetének alább olvasható közreadásával kedvet szeretnénk csinálni olvasóinknak a fagylaltozáshoz. A kínaiak már ötezer évvel ezelőtt ismerték a fagylalt korai változatát. A hideg csemege a perzsák és az arabok közvetítésével jutott el a Földközi-tenger menti országokba. Hippokratész orvosságként ajánlotta betegei számára, Nagy Sándor élénkítőszer gyanánt szolgáltatta fel a csaták előtt, míg Néró császár akár négyszáz kilométeres messzességből is hozatott jeget, hogy elkészíthessék számára a mézzel, ibolyával, rózsavízzel, fahéjjal és gyümölcsökkel kevert fagylaltféleséget. A hideg édesség sokáig csak a fejedelmi udvarok különlegessége volt, ám az 1700-as évek végén Párizsban már nyolcvanféle fagylalt és szorbet közül válogathattak a vendégek. A magyar fagylaltozás hőskora a reformkor idejére tehető. Sissi királyné kedvenc fagylaltja az ibolya volt. A hosszú múltra visszatekintő "hideg nyalat" a jelenben is változatlanul őrzi népszerűségét a fogyasztók körében, remekül beleillik a modern kor étkezési szokásaiba. A nemes és ízgazdag alapanyagok, a gyümölcsök sokfélesége kielégíti az egészséges életmódot követők igényeit, édes íz utáni vágyát is. Hiszen a hagyományosnak mondott fagylaltok mellett megtalálhatjuk a csökkentett kalória tartalmút, a multivitamint, sárgarépa és narancs egyesítésével a növelt
C-vitamin tartalmút vagy éppen az egzotikus magvakkal ízesített készítményeket is. Magyarországon is egyre szélesebb a joghurt térhódítása, mely a cukrászati készítmények mellett a fagylaltkészítést is megérintette: a joghurt alapú és gyümölccsel megbolondított fagylaltok követik a modern étkezési kultúrát. A magyar cukrászok fantáziájának és alkotó kreativitásának köszönhetően a magas minőségű hazai fagylaltkészítmények - legyen az vanília vagy egy még alig ismert, újdonságnak számító íz - helytállnak az európai uniós kihívások közepette is. A kiváló mestereknek köszönhetően nálunk minden fogyasztó élvezheti a hűvös csemege sokoldalúságát és harmóniáját.