Elnevezése így is, úgy is találó, hiszen formáját és ízét tekintve olyan, mint egy aprócska kelkáposzta, ámbár amennyivel kisebb, íze annyival lágyabb és rostozata finomabb óriás rokonánál. A Földközi-tenger mellékéről származó növény a XVIII. sz. közepén vált ismertté Európában. Leginkább Belgiumban honosodott meg, egyes leírások éppen ezért Belgiumot jelölik származási helyéül. Népszerűsége hazánkban is fokozatosan növekszik. A hűtőipar jóvoltából - mivel tisztítása igen időigényes - a közétkeztetésben is jól felhasználható. A bimbóskel, bár a káposztafélék családjába tartozik, mégis egészen más. Magasra nőtt, félig fás száron teremnek a diónyi káposzták. Leszedni ősszel, az első fagyok után célszerű, mert ha megcsípi a dér, még ízletesebb. Enyhébb teleken egész télen is kinn maradhat. Ez az a főzelékféle, amit a hó alól is szüretelhetünk. Az apróbb rügyek zsengébbek és kisebb a tisztítási veszteségük, a nagyobbaknak a külső leveleit célszerű eltávolítani. A bimbóskel tápértéke az összes káposztafélék között a legmagasabb. 7 % szénhidrát, 4,5 % fehérje (inkomplett) tartalma mellett, C-vitaminból 100 g a napi szükséglet másfélszeresét tartalmazza. Ennek jelentőségét az is növeli, hogy novemberben, decemberben szedhető, amikor nincs nagyon más friss zöldségfélénk. Karotin, E-vitamin és 1,4 g élelmirost-tartalma - hasonlóan a többi zöldség- és főzelékfélékhez - a daganatos betegségek kockázatának csökkentésében játszik szerepet. A fentieken túl nem elhanyagolható a B1-, B2-, kálium- és vastartalma sem. A bimbóskelt, a felhasználástól függően, szemnagyság szerint célszerű válogatni, hiszen az ételek különböző csoportjaiba önállóan, de más nyersanyagokkal kombinálva rendkívül változatosan készíthetjük el. Jellemző fűszere a köménymag és a majoránna, amelyek kitűnően ellensúlyozzák a bimbóskel kesernyés, enyhén csípős ízét, de az étel jellegétől függően más fűszerek is jól kiegészítik, pl.: szerecsendió, bors, csombor.

A bimbóskel a húslevesben jól helyettesíti a kelkáposztát. Főzési ideje rövidebb, 15-20 perc, ezért később, ne a többi zöldséggel együtt tegyük a levesbe. Tálaláskor - akár külön, akár a levesben - a leveszöldségek között nagyon mutatósak a kis zöld golyók. A frankfurti leves - kelkáposzta híján - ugyancsak készülhet kelbimbóból. Íze lágyabb és egységesebb lesz, ennek érdekében a nagyobb (diónyi) szemeket célszerű kettévágni. A jól ízesített lében, a puhára főtt golyócskák meglepően kellemes ízt nyújtanak, csak arra vigyázzunk, ne főzzük túl. Adhatjuk erőleves betétjeként is, ilyenkor köménymaggal és majoránnával ízesített forró vízben külön főzzük meg, öblítsük le, hogy a fűszerek ne kerüljenek a levesbe. Körítésként számos húsételhez adhatjuk. Vitamin- és ásványianyag- tartalmát legjobban gőzben főzéssel őrizhetjük meg. Ezután angolosan, lengyelesen, csőben sütve önálló köretként, de más nyersanyagokkal kombinálva - sárgarépa, gomba, burgonya, rizs stb. - is tálalhatjuk. Változatosságot jelent nemcsak a meleg ételek körében, de hidegtálon is mutatós színfolt. A különböző húsételek közül része lehet a frankfurti tokánynak, a zöldséges ragunak és más vegyes zöldséggel együtt párolt apró- és szelet húsoknak. Salátát akár nyersen, akár főzve készíthetünk a bimbóskelből. Ízlésünk, fantáziánk és a rendelkezésre álló nyersanyagok szerint kombinálhatjuk más alapanyagokkal, de önállóan is kellemes ízű salátát varázsolhatunk belőle. Nyersen fogyasztva jelentős C-vitamin-tartalmát hasznosíthatjuk. Természetesen ilyenkor a friss és ne a fagyasztott bimbóskelt használjuk fel. Gaálné Labát Katalin

(10 adagra vonatkozóan) Csirkeaprólék-leves bimbóskellel Csirkeaprólék 1,00 kg; bimbóskel 0,6 kg; sárgarépa 0,2 kg; petrezselyemgyökér 0,2 kg; vöröshagyma 0,05 kg; zöldpaprika 0,1 kg; paradicsom 0,1 kg; étolaj 0,05 liter; petrezselyem zöldje l cs.; lestyán 1-2 szál; szerecsendió-virág 1 db; só 0,02 kg. A feldarabolt, megmosott csirkeaprólékot a felmelegített olajon átfuttatjuk, enyhén megsózzuk és rövid ideig pároljuk. Majd zsírjára sütjük és hozzáadjuk a kis kockákra vágott sárgarépát, petrezselyemgyökeret, meghintjük finomra vágott petrezselyemzölddel, és az egészet együtt átpirítjuk. Ezután felöntjük kb. 3 liter hideg vízzel, beletesszük a megtisztított vagy mirelit bimbóskelt - ha túl nagyok kettévágva -, a vöröshagymát, a zöldpaprikát, a paradicsomot, a lestyánt, a szerecsendió-virágot, ha szükséges utánasózunk és készre főzzük. Amikor a leves elkészült, frissen vágott petrezselyemzölddel meghintve tálaljuk.

Bimbóskel 2,00 kg; margarin 0,10 kg; zsemlemorzsa 1,00 kg; tejföl 0,5 liter; trappista sajt 0,10 kg; köménymag 1 mokkáskanál; majoránna 1 mokkáskanál; só 0,02 kg. A bimbóskelt köménymaggal, majoránnával és sóval ízesített vízben (gőzben) megfőzzük, majd leszűrve margarinnal kikent és zsemlemorzsával meghintett lapos edénybe elterítjük. Tetejére egyenletesen eloszlatjuk a tejfölt, megszórjuk zsemlemorzsával és reszelt sajttal. Forró sütőben szép pirosra sütjük. Sültekhez köretként tálalhatjuk, de önálló ételként is fogyasztható.
Forrás:http://www.elelmezesvezetok.hu/szamok/04/11/18.htm
Vissza az oldal elejére...

A brokkoli Dél-Európából származik és már a régi rómaiak is ismerték. A keresztesvirágzatúak (Cruciferae) családjába tartozik, tehát rokonai a karfiol, kelbimbó, káposztafélék. Igazi szezonja novembertől márciusig tart, de a hűtőiparnak köszönhetően egész évben fogyaszthatjuk.

Kitűnő C-vitamin-, folsav- és ß-karotin-forrás, így joggal foglal el méltó helyet a rákprevenciós étrendben, sok más társával együtt. De ott a helye az indolszármazék-tartalmánál fogva is. Minél sötétebb zöld vagy kékeszöld a virágzata, annál több C-vitamint és ß-karotint tartalmaz. Kiemelendő továbbá a benne lévő tokoferol (E-vitamin), niacin, pantoténsav, B1- és B2-vitamin is. Azonban az ételkészítés során a vitaminok nagy része sérül, így a C-vitamin-veszteség kb. 35-40% pároláskor és 20-30% fagyasztás során. A rákprevenciós étrenden túl az energiaszegény (100 g brokkoli energiatartalma 24 kcal /100 kJ), rostdús étrend gerincét is alkothatja. Ellenben mint puffasztó zöldségfélét, nem alkalmazhatjuk epe- és bélbetegek diétájában. Alacsony a fehérje- (3,3 g/100 g), a zsiradék- (0,2 g/100 g) és a szénhidráttartalma (2,1 g/100 g) is.

Tokoferol / E-vitamin 2,0 mg
B1-vitamin 100 ľg
B2-vitamin 210 ľg
Niacin 1,00 mg
Pantoténsav 1,3 mg
Folsav 33,3 ľg
C-vitamin 110 mg

Vásárlásnál csak az élénkzöld színűt válasszuk. Akkor friss, ha a szára ropogós, könnyen törik. A hűtőszekrény zöldségtárolójában tartsuk és csak a felhasználás előtt mossuk meg. Felhasználhatjuk friss, mélyhűtött, nyers vagy hőkezelt formában is. Más zöldségfélékhez hasonlóan gyorsan, folyó víz alatt mossuk meg, soha ne áztassuk! Mindig győződjünk meg arról, hogy a brokkolirózsák között nem bújik meg "hívatlan vendég". Üdezöld marad, ha a főzés kezdetekor egy késhegynyi szódabikarbónát adunk hozzá. Szintén praktikus, ha kuktában készítjük el, hiszen így a zöldség vitamintartalmát megóvjuk azáltal, hogy a főzési idő lecsökken. Vigyázzunk, hogy sohase főzzük túl puhára! Egyaránt ismert hazánkban leves formájában, saláta-alapanyagként (a zsenge zöldség akár nyersen is felhasználható), köretként különböző formában, illetve elkészíthetjük húspótló fogásként. A brokkoliszárak meghámozva és feldarabolva spárga helyett is használhatók, akár lepények töltelékébe is. Köretként elkészíthetjük angolosan, franciásan, Orly módra, gratinálva, rántva, felfújtként.

általában 250-300 g nyers, tisztított zöldséget számítunk fejenként, amelyet apróbb rózsákra szedünk. Enyhén sós vízben megfőzzük, leszűrjük, lecsöpögtetjük és tálaláskor olvasztott vajjal meglocsoljuk. A főzőleve levesek, mártások készítéséhez kitűnő alapanyag!

az angolos elkészítéshez hasonlóan 250-300 g nyers, tisztított zöldséget számítunk fejenként, amelyet apróbb rózsákra szedünk. Enyhén sós vízben félpuhára főzzük. Leszűrjük és forró vajra dobjuk, sóval, borssal és ízlés szerint egyéb fűszerekkel, fedő alatt puhára, rövid lére pároljuk.

200-300 g nyers, tisztított zöldséget számítunk fejenként, amelyet apróbb rózsákra szedünk. Enyhén sós vízben megfőzzük, leszűrjük, lecsöpögtetjük. Mornay-mártást készítünk, amelybe belekeverjük a tojássárgákat (fejenként 1 db-ot), a reszelt sajtot, sózzuk és borsozzuk. Egy tűzálló tálat kivajazunk, a zöldségeket és a mártást úgy rétegezzük, hogy a tetejére mártás kerüljön. Aranybarnára sütjük. Azonnal tálaljuk.

200 g nyers, tisztított zöldséget számítunk fejenként, amelyet apróbb rózsákra szedünk. Enyhén sós vízben 4-5 percig előfőzzük, leszűrjük, alaposan lecsöpögtetjük. Sörtésztát készítünk és a korábban lisztbe forgatott brokkolirózsákat megmártjuk benne és forró, bő olajban mindkét oldalát pirosra sütjük. Itatóspapírra szedjük és melegen tálaljuk. Kitűnő gőzben párolva, különböző mártásokkal, például hollandi vagy Béarnaise-mártással.

Brokkoli paradicsommártásban
brokkoli (friss vagy
mélyhűtött) 2,5 kg
paradicsompüré 125 g
fokhagyma 3 gerezd
étolaj 100 ml
majoránna, só, őrölt bors

a brokkolit alaposan megmossuk, lecsorgatjuk és rózsáira szedjük. A szárát is felhasználjuk, kb. 2 cm-es darabokra vágjuk, majd enyhén sós, forrásban lévő vízbe dobjuk és 5-6 percig főzzük, leszűrjük, lecsorgatjuk. Az olajat felhevítjük, megpirítjuk a fokhagymát, hozzáadjuk a kevés vízzel lazított paradicsompürét, kissé sózzuk, borsozzuk, és néhány percig forraljuk. Ezután beletesszük a brokkolit, egy csipet majoránnával ízesítjük és lassú tűzön, fedő alatt puhára pároljuk, majd fedő nélkül besűrítjük. Csak forrón jó!

Brokkolikrémleves mandulával
brokkoli 1 kg
étolaj 100 ml
tejföl 250 ml
joghurt 250 ml
mandula 150 g
só, őrölt bors, szerecsendió

a felhevített olajon a kisebb darabokra szedett, megtisztított brokkolit átforgatjuk, s felengedjük vízzel vagy fele víz, fele tej keverékével, sóval, borssal, reszelt szerecsendióval ízesítjük. Így kb. 10 percig főzzük. Ezután összeturmixoljuk és tálalás előtt hozzáadjuk a tejfölös joghurtot. Csészébe öntve tálaljuk, pirított, metéltre vágott mandulával meghintve. Pálfi Erzsébet
Vissza az oldal elejére...

"A káposzta gyógynövény is"

A káposzta ismert zöldségünk, a keresztesvirágúak (Brassicaceae) családjába tartozó, kétéves növény. Több fajtája ismert. Hazánkban a XII.-XIII. század környéke óta termesztik.

A káposzta metil-cisztein-szulfoxidot, glükozinolátokat (glükobrasszicint) tartalmaz. A- és C-vitaminban gazdag, de viszonylag nagy mennyiségben tartalmaz még káliumot, jódot, kalciumot, vasat és nátriumot is.

Igen jó hatással van az emésztőrendszerre, segít helyreállítani a bélflórát. A nyers káposztalé gyorsítja a gyomor- és nyombélfekély gyógyulását, védi a gyomor-nyálkahártyát. A savanyú káposzta leve alkalmas emésztési panaszok, főként székrekedés mérséklésére, mert hashajtó hatású, de arra érzékenyeknél enyhén puffasztó is lehet.

A népi gyógyászatban a hörghurutos megbetegedésekre használják, valamint a növény összetört vagy savanyított leveleit enyhe bőrgyulladások, bőrsérülések kezelésére ajánlották.

Nem bizonyított, de feltételezhetően antioxidáns tartalma miatt lassítja a karcinogén (rákkeltő) anyagok felszívódását a szervezetben.

Konyhai felhasználás: Főzve, levesek, főzelékek, saláták formájában.

Mellgyulladás esetén szoptatós anyukáknál alkalmazzák az évszázados, jól bevált káposztaleveles-pakolást, amely gyulladáscsökkentő hatású. Törjünk össze húsklopfolóval két-három káposztalevelet, majd a levedző, zúzott leveleket tegyük a mellekre, és takarjuk be tiszta textilpelenkával.

Fogyasztását nem szabad túlzásba vinni, mert pajzsmirigy-megnagyobbodást okozhat!
Vissza az oldal elejére...

A karalábé kétségtelenül közép- európai zöldség. Felhasználási lehetősége nem annyira bőséges, mint maga a zöldség minősége. A karalábé akkor legértékesebb, ha friss és kisebb mint az öklünk. Ha ezt a nagyságot meghaladja, már nem élvezhető, mert fás. Ha a saját kertünkből használjuk, néha ezt a nagyságot sem várjuk meg, hiszen ez az első zöldségféle termés a kertünkből a tavaszi saláta után. Míg zsenge, főleg levesnek használjuk, később azonban csak az izéért tesszük a levesbe. Fogyaszthatjuk nyersen, mint a sárgarépát, vagy kicentrifugázott levét. A karalábé értéke a zsengeségében van. Minél fiatalabb a növény, annál nagyobb a vitamin és az ásványtartalma.

A karalábé mindazt tartalmazza, ami egy kora-tavaszi zöldségre jellemző. Legtöbb benne a kálium, de jó az elosztás aránya a kalciummal és a magnéziummal, hogy egymás felszívódását segítsék. Tartalmaz még számos ásványt, valamit jelentős mennyiségű A és B vitamint.

Gyógyhatását ugyan a vitamin és ásvány anyagoknak köszönhetjük, de értékük növeléséhez hozzájárulnak a benne levő enzimek is, amelyek elősegítik az emésztést.

A benne levő nagymennyiségű kálium teszi lehetővé, hogy a tavaszi nagytakarításból alaposan kivegye a karalábé a részét. A tél folyamán savasba hajló vért kiegyensúlyozza, lúgosabbá teszi. Ezzel válik lehetővé, hogy kissé felszabadul a máj is a teher alól és ellenállóbbá válik az egész test a tavaszi betegségekkel szemben.

A karalábéval sikeresen harcolhatunk mindazon betegségek ellen, melyek leküzdéséhez antibiotikumok szükségesek. Ezek a gyulladásos betegségek, melyekkel szemben a leghatásosabbak a természetes gyógyszerek. Karalábé többek között a benne levő ásványoknak és az A vitaminnak köszönheti ezt a tulajdonságát.

A karalábéval hatunk a légzőszervekre. Mint tudjuk, az A vitamin jótékonyan hat a légzőszervi nyálkahártyákra, valamint az allergikus megbetegedésekre. A benne levő kálium a vért tisztítja meg, azzal is segítve azok zavartalan működését.

(Ide sorolhatjuk a cukorbajból eredő nyitott sebet, a lábak visszereiből eredő szivárgó sebet vagy egyéb gennyesedő és gyógyulni nem akaró sebeket is.) Két fontos ásvány találkozásának, és az abból eredő hatalmas gyógyító erőnek lehetünk tanúi, amikor a kálium és a kén elemek adagolását kezdjük meg a gyógyíthatatlannak tűnő sebek gyógyítására. Természetesen, a többi ásványra és vitaminra is szükség van, ami található a karalábé lében. A kálium és a kén enzimje valamint a C és az A vitamin találkozása olyan erős antibiotikum hatást vált ki a szervezetben, amely sikeresen és folyamatosan hajtja ki a fertőző baktériumokat. Természetesen ilyen helyzetben külsőleg és belsőleg is használni kell a karalábét. Hogy minél hatékonyabb gyógyító hatást érjünk el, naponta fogyasszuk el a lét, esetleg adhatunk hozzá egy negyed pohár sárgarépa-lét, külsőleg azonban a seb lemosáshoz tisztán használjuk a karalábé lét, esetleg péppakolást is tehetünk a sebre.

Mossuk meg alaposan a teljes növényt, a gyökér eltávolítása után. Daraboljuk össze és centrifugázzuk ki a levét. Keverhetjük sárgarépa lével, vagy petrezselyem lével. Fontos, hogy a leveleket is felhasználjuk, ugyanis abban található a kalcium nagyobb része, ami a sebgyógyuláshoz fontos, valamint a vér számára a klorofil. Ha gyógyíthatatlannak hitt, régóta nyitott sebünk van, a napi táplálkozásunkkal is segíthetjük a seb gyógyulását. Minél több zöldlevű zöldséget fogyasszunk, annál jobban lúgosítjuk a vért, ami elősegíti a seb tisztulását.

Forrás: http://www.geocities.com/zold_gyum/karala.html
Vissza az oldal elejére...

Ismereteink a karfiol eredetéről nem nyúlik olyan messzire, mint más zöldség- és főzelékféléké. A XVI. században tűnik fel Olaszországban, valahonnan a Földközi-tenger keleti tájairól. Elsősorban Európában terjed el és lett népszerű. Amerikába is átkerült, de ott nem sikerült testvérének - a brokkolinak - karrierjét túlszárnyalnia. A karfiol a keresztesvirágúak családjába tartozik. Közeli rokonságban áll a káposztával, kelbimbóval, kelkáposztával és a már említett brokkolival. Jellegzetessége, hogy szinte fehér hajtásait és húsosan megvastagodott fejletlen virágait lapátszerű zöld levelek veszik körül. Fogyasztásra elsősorban a húsos virágok alkalmasak. Tömör szerkezete miatt hőhatásra nem esik össze, megőrzi tömegét és formáját, ezért felhasználása gazdaságos és tetszetős ételek készíthetők belőle.

Energiatartalma alacsony (30 kcal /126 kJ), amely magas telítőértékkel párosul, így energiaszegény étrendben és a cukorbetegeknek - elenyésző szénhidráttartalma (3,9%) miatt is - különösen kedvező nyersanyag. A karfiolnak az egészséges táplálkozásban is ott a helye, mivel a benne lévő élelmirost, a jelentős C-vitamin- (55 mg) tartalom és bizonyos kéntartalmú összetevők jelenléte - hasonlóan a többi káposztafélékhez - védelmet nyújthatnak egyes rákbetegségek, elsősorban a bélrák kialakulásával szemben.

A karfiol nemcsak hasznos és jelentős alapanyaga az ételkészítésnek, vagyis táplálkozásunknak, de ha szépségversenyt rendeznénk a zöldség- és főzelékfélék között, biztos, hogy dobogós helyet kapna. A hófehér tömör rózsák a zöld levelek között, minden zöldségbolt dísze. Szinte egész évben frissen kapható, hála a melegágyi kertészetnek, a szabadföldi termelésből legkedvezőbb a kínálat a nyár végi és őszi hónapokban. Szakszerű tárolással viszonylag hosszan eltartható, de ezt bízzuk a szakemberekre. A tartósítóipar szintén felismerte a karfiol előnyös tulajdonságait. A legkedvezőbb és legkíméletesebb tartósítási mód a gyorsfagyasztás. A hűtőipar igen változatosan dolgozza fel a karfiolt, nemcsak önmagában, de más zöldségfélékkel keverve állít össze különböző variációkat, amelyeknek a felhasználása lehetőséget nyújt a termékek sokrétű felhasználására, leveseket, főzelékeket, köreteket, salátákat stb. készíthetünk belőlük.

A konzervipar termékei között a vegyes savanyúságok látványához és ízéhez is kedvezően járul hozzá a karfiol. A hagyományos karfiolkonzerv ízben, állományában és vitamintartalmában egyaránt lényegesen elmarad az előbbiektől. A karfiol rendkívül változatosan használható fel az ételkészítés során. A kiegyensúlyozott egészséges táplálkozásban, hetenként akár kétszer is szerepeltethetjük valamilyen formában az étlapon. Energiaszegény étrendben nélkülözhetetlen nyersanyag. Sajnos nem javasolt fogyasztása - puffasztó, bélgázképző hatása miatt - amelyet elsősorban magas illóolaj- és rosttartalma okoz - az emésztőrendszer megbetegedései esetén. Nyersen semmi módon sem javasolt, főtt formában a betegség stádiumától és a beteg állapotától, tűrőképességétől függően lehetnek olyan készítési módok és eljárások, amellyel a kedvezőtlen hatás csökkenthető. Ebben a kérdésben célszerű a dietetikus véleményét kikérni.

A levesek számtalan változata készíthető karfiolból, hagyományosan, sűrítéssel, tejfellel, tejszínnel dúsítva, sárgarépával, gyökérrel kiegészítve. Híg levesként, különböző zöldségekkel, csontlében vagy húslében megfőzve, vajasgaluska-betéttel, különösen finom levest kapunk, ha csirkeaprólékkal készítjük. Húslevesbe, csontlevesbe szintén kerüljön karfiol, a leves íze is jobb lesz és a levesben főtt ízletes karfiol is feltálalható. A karfiolkrémleves különleges, ünnepi étel, zsemlekockával, levesgyönggyel tálalható és a folyékony és pépes étrend egyes változataiban is adható.

Köretként a karfiol a legkiadósabb zöldségfélénk. Mivel a legtöbb esetben a karfiolt előfőzzük, fontos szempont, hogy ezt forró vízben kezdjük és rövid ideig tartson. Leghelyesebb a gőzben főzés, perforált aljú edényben - ez alatt forr a víz, hogy a nyersanyag ne érintkezzen a vízzel -, lezárt fedővel. Ezt a technológiát biztosítják a nagykonyhai gőzpároló berendezések is. Az így készült ételek ízesebbek, az eljárás kihozza a nyersanyag természetes, jellemző ízét, a lehetőségekhez képest a legjobban megőrzi a vitaminokat és az ásványianyag-tartalmat. A legegyszerűbb köret a főtt (gőzben főtt) karfiol, finomra vágott zöldpetrezselyemmel, esetleg különböző fűszersóval meghintve, energiaszegény étrendben különböző sovány húsokkal fogyasztva különösen alkalmas. Ha vaj- vagy margarindarabkákat teszünk rá, klasszikus angolos köretet kapunk. Meghinthetjük vajas (margarinos) zsemlemorzsával, ez a lengyeles köret. Adhatjuk önmagában, de tálalhatjuk vegyesen más zöldségekkel, vagy sült, esetleg petrezselymes burgonyával. A párolt rizs nem illik hozzá. Összetettebb köreteket is készíthetünk karfiolból: csőbensült vagy gratinírozott karfiolt, sajtos karfiolt (lásd a receptek között), resztelt karfiolt, amely hagymás zsiradékban átforgatva készül. Húspótló feltétként is gyakran szerepel a karfiol, rántott karfiol zsemlemorzsával, párizsiasan, palacsintatésztában, sörtésztában jól ismert készítési mód. Kevésbé ismerik a karfiolfelfújtat, krokettet, de ezek szinte minden szakácskönyvben megtalálhatók. Egyszerű és olcsó étel a karfiolfasírt, amely úgy készül, hogy a főtt, jól lecsurgatott karfiolt összetörjük és annyi lisztet teszünk hozzá, amennyit felvesz. 1 db tojást (1 kg karfiolhoz), sót, őrölt borsot, reszelt szerecsendiót ízlés szerint, lisztes kézzel lapos pogácsákat formálunk a masszából és bő, forró olajban kisütjük, melegen reszelt sajttal meghintve tálaljuk. A magyar konyha igen sok karfiollal készült önálló ételt is ismer. Ilyenek a karfiolpörkölt, hamis vesevelő (lásd a receptekben), Dubarry szelet (lásd a receptekben), karfiolos ragu, rakott karfiol stb. A karfiol a saláták nyersanyagai közül sem hiányozhat. Felhasználhatjuk nyersen is, de csak apró rózsáira szedve, vagy vékonyra felszeletelve és más alapanyagokkal elegyítve. Legtöbb esetben a karfiolt előfőzve (lehetőleg gőzben) használjuk salátának. Nagyon kellemes ízű köret hideg húsételekhez a majonézes karfiolsaláta. Egytálétel lehet, ha sonkával, tojással, virslivel, gombával, esetleg más zöldségekkel kombinálva állítjuk össze és különböző önteteket adunk hozzá, kedvezően növeli a saláta mennyiségét, és laktató hatását. Sajtos karfiol
Karfiol (tisztított) 2,00 kg
Rama margarin 0,08 kg
Zsemlemorzsa 0,20 kg
Tejföl 0,30 l
Óvári sajt 0,20 kg
Konyhasó 0,02 kg

A rózsáira szedett, megmosott karfiolt gőzben, vagy sós forró vízben megfőzzük, leszűrjük, és jól lecsurgatjuk. Egy lapos edényt (tepsi, tűzálló edény) margarinnal kikenünk, zsemlemorzsával meghintjük és elterítjük benne a karfiolt, ha gőzben főztük, enyhén megsózzuk. A tetejére ráhintjük a maradék zsemlemorzsát, erre kerül a tejföl, és végül egyenletesen rászórjuk a reszelt sajtot. Előmelegített sütőben kb. 40 percig sütjük, vigyázva, hogy a sajt enyhén rózsaszín legyen.

Tojás 20 db
Karfiol (tisztított) 2,00 kg
Étolaj 0,10 l

Vöröshagyma 0,20 kg
Fűszerpaprika 0,01 kg
Petr. zöldje 1 cs.
Konyhasó 0,02 kg
A felmelegített olajon a finomra vágott vöröshagymát megfonnyasztjuk. A tűzről levéve, ha egy kicsit hűlt, meghintjük fűszerpaprikával, elkeverve, kevés vizet aláöntve fedő alatt pár percig pároljuk, majd zsírjára sütve hozzáadjuk a rózsáira szedett karfiolt, megsózzuk, jól átforgatjuk, kevés vizet aláöntve, ha szükséges, pótolva - fedő alatt - puhára pároljuk. A megpuhult karfiolt zsírjára sütjük, majd ráöntjük az enyhén sózott felvert tojásokat, elkeverjük és rántotta sűrűségűre sütjük. Frissen vágott petrezselyemzöldjével meghintve, egytálételként tálaljuk.

Sertésszínhús
(karaj vagy comb) 1,00 kg
Étolaj 0,10 l
Finomliszt 0,10 kg
Margarin 0,10 kg
Tej 1,00 l
Trappista sajt 0,15 kg
Karfiol 2,00 kg
Tojás 3 db
Tejföl 0,30 l
Szerecsendió 0,01 kg
Konyhasó 0,20 kg
A hússzeleteket kiverjük, széleit bevagdossuk, besózzuk és mindkét oldalát a felmelegített olajban átsütjük. A sütéshez felhasznált zsiradékkal egy megfelelő nagyságú tepsit kikenünk és a hússzeleteket egymás mellé lerakjuk. Tetejét beborítjuk a forró, előfőzött karfiollal és leöntjük gratinmártással, végül meghintve reszelt sajttal, előmelegített sütőben aranysárgára sütjük. Egytálételként fogyasztjuk. A mártás készítése: a margarint felmelegítjük, hozzáadjuk a lisztet, kavargatva összemelegítjük, majd a tűzről levéve felöntjük forró tejjel, elkeverjük, ezután a tűzre visszatéve, állandó keverés mellett lassú forralással besűrítjük. Ha langyosra hűlt, belekeverjük a tojássárgáját, a reszelt sajt felét és a tejfölt. Sózzuk, reszelt szerecsendióval ízesítjük, és végül habbá vert tojásfehérjével lazítjuk. Gaálné Labáth Katalin Forrás:http://www.elelmezesvezetok.hu/szamok/06/02/25.htm
Vissza az oldal elejére...

Aki kalciumhiánnyal küzd, egyen sok kelkáposztát! De nemcsak kalciumban gazdag ez a zöldség, igen sok A-vitamint tartalmaz. Két fajtáját ismerjük: az egyik kékesszürke levelű, a másiknak zöld levelei vannak. A kelkáposzta levelének ásvány- és vitamintartalmát zöld színe határozza meg. A kelkáposzta rokonai a fejes káposzta, brokkoli, kelbimbó, a leveles kel, de hasonló szálak kötik a kínai kelhez vagy a vörös káposztához is. Ameddig e rokonság valamennyi tagját az ételkészítés területén a legváltozatosabb módon felhasználják: salátának, köretnek, levesek készítéséhez, kitűnő előételek alapanyagai, addig a kelkáposzta szerepe kimerül a belőle készülő főzelék elkészítésével. A kelkáposzta a fejes káposzta közeli rokona, fodros levelekkel. Minél sötétebb a kelkáposzta, annál jellegzetesebb az íze. Ez az értékes főzeléknövény az év minden időszakában kapható. Megbecsülendő ásványianyag-tartalma, markáns íze, étvágygerjesztő szép színe. A zsenge kelkáposztából kitűnő saláták készíthetők, ízes lében főzött levelei bundázva, rántva is kitűnőek, ha egy kis tartármártást is kínálunk hozzá. Számtalan önálló étel is készíthető belőle és lehet újszerű színfolt, egy eddig kevésbé ismert ízvilág terített asztalunkon. A kelkáposzta remek csonterősítő. Kalciumtartalmát a szervezet ideálisan fel tudja használni a magnéziummal és a káliummal együtt. A kelkáposztában előforduló kálium a kalciummal együtt szabályozza a vérnyomást, valamint jótékonyan hat a szívizom működésére, a szabályos szívverésre. A kelkáposzta (a káposztafélékkel egyetemben) kitűnő rákellenes élelmünk. A növényben nagy mennyiségű béta-karotint találunk. Ez lényegesen elősegíti az immunrendszer működését, és ezzel az egész szervezet védelmét.

Gyulladásos betegségekre is ajánlják a kelkáposztát, hiszen a benne található A-vitamin hasznosítását E-vitamin-tartalma még jobban elősegíti. B-vitamin-tartalma pozitív hatással van az emésztésre és az idegrendszerre. Ha a B-vitaminhoz csatlakozik még egy-két ásvány (mint a magnézium és a mangán), akkor többszöri fogyasztás után kiegyensúlyozott személyiségnek érezzük magunkat. És a kelkáposztában egyszerre van meg a B-vitamin és a szükséges ásványi csatlakozók. Előnye még hogy nátriumban szegény, és 100 gramm energiaértéke csak 30 kcal. Vásárláskor kemény, zárt fejeket válasszunk. A kelkáposzta fűszere a fekete üröm, a majoránna, a kömény, a koriander, a petrezselyem és a fekete bors. Aki hajlamos a puffadásra, elkészítésekor csak a világosabb belső leveleit használja, vagy 3 percig főzze elő a leveleket, és az első főzővizet öntse le.

Hozzávalók: 80 dkg kelkáposzta, 5 g törött bors, 15 dkg gomba, 2,5 dl olaj, 10 dkg vöröshagyma, 1 csomó zöldpetrezselyem, 3 db tojás, 8 dkg liszt, 5 dkg reszelt sajt, 12 dkg zsemlemorzsa, só A kelkáposztát sós vízben puhára főzzük, leveleire szedjük és egy tiszta konyharuhával szárazra itatjuk. A leveleket megsózzuk, meghintjük törött borssal. A gombát megtisztítjuk, megmossuk és lereszeljük. Serpenyőben fél dl olajat hevítünk, benne a finomra vágott vöröshagymát üvegesre pirítjuk, rátesszük a gombát, sóval, törött borssal, apróra vágott zöldpetrezselyemmel fűszerezzük és addig pároljuk, ameddig víztartalmát elveszíti. Ekkor hozzákeverjük az elhabart 1 db tojást, és lágy rántottaszerűen megsütjük. A szétterített kelkáposztaleveleket a gombával megtöltjük, szorosan felgöngyöljük, kissé meglapítjuk, majd lisztbe, felvert tojásba, és reszelt sajttal összekevert zsemlemorzsába bundázzuk és bő, forró olajba téve megsütjük.

Forrás:http://www.origo.hu/noilapozo/receptek/20020425kmint.html 2002. április 25., csütörtök, 18:28
Vissza az oldal elejére...

Kelet-Ázsiából származik. Ázsiában az V. század óta termesztik, de Kínában már a III. század óta foglalkoznak a termesztésével. Európába Észak-Amerikából került át, ahol már korábban elterjedt és szívesen fogyasztott növény volt. Először Franciaországban kezdték meg termesztését, majd onnan került a németekhez, ahol az utóbbi évtizedekben a rebarbara, a padlizsán, a paprika, a paradicsom után rohamosan terjed.

A kínai kel formája hasonlít egy nagyobb rúdzeller fejére. Levelei halványzöldek, erezete vastag, bordázott. Íze, illata kellemes, enyhén káposztára emlékeztető.

12 kcal, 50 kJ/100 gramm

A kínai kellel valamilyen oknál fogva könnyű dolgunk van, mert a boltokban - ha lehet kapni - legtöbb esetben friss példányokat találunk. A levelek legyenek halványzöldek, hibátlanok, egyenesek, szakadásoktól mentesek. Az egész kel állaga pedig kemény, ropogós.

Eltarthatósága rövid, mindösszesen 3-4 nap. Addig is tároljuk frissentartó fóliába göngyölve a hűtőszekrény alsó rekeszeiben. A kelkáposztát fagyasztani nem lehet és más tartósítási módja sem ismert.

A kínai kel külső leveleit - amelyek nem fogyaszthatók - már szedéskor eltávolítják, így felhasználás előtt legfeljebb a levelek alsó végét célszerű levágni, ahol rostosabb a főér. Ezzel elérjük azt is, hogy a külső levelek szétesnek, és így alaposabban megmoshatók és gondosan eltávolítható a közéjük került szennyeződés. Ha nem használjuk fel az egész kelt, akkor hosszában vágjuk ketté, és így használjuk az egyik felét, a másikat meg csomagoljuk vissza a fóliába.

Elsősorban nyers salátákat készíthetünk belőle, önmagában vagy más nyersanyagokkal keverve. Természetesen köretként is fogyasztható, vagy akár levest is főzhetünk belőle. (A kínai kel jó helyettesítője a kelkáposztának.) Színe és tetszetős formája miatt pedig jól használható díszítésekhez.

Biológiai, táplálkozási értéke jelentős, mert nagy mennyiségű fehérjét tartalmaz, háromszor annyit, mint a fejes káposzta. Fehérjéje könnyen emészthető. Sok C-vitamint és karotint tartalmaz. Ásványisó-tartalma is magas.

Élettani jelentőségét az okozza, hogy télen is kapható, így garantálva a hideg hónapokban a vitaminszükségeltünket. Alacsony energiatartalma és magas telítő értéke miatt, fogyókúrás és vegetáriánus ételek kitűnő nyersanyaga lehet.
Forrás:http://www.gourmandnet.hu/konyha/site.php?tpl=product&id=213
Vissza az oldal elejére...

A lilakáposzta őshazája Kis-Ázsiában található, azonban igen korán átkerült Európába is, ahol a rómaiak és a görögök, csodaszernek tartották. Igen nagy fagytűrő képességének köszönhetően hamar elterjedt a kontinensen.

A vöröskáposzta gömbalakú, levélzete tömör, színe a világos lilától az egészen sötét, padlizsán liláig terjed. Íze enyhén édeskés, lágy, a jellegzetes káposzta íz.

Színétől és szezonalitásától függően három nagy csoportba sorolhatók. zöld fejes káposzta, vörös fejes káposzta, fehér fejes káposzta.

21 kcal, 86 kJ/100 gramm

Egészséges, hibátlan, élénk, de nem sötét lila, közepes méretű példányokat vásároljunk. Ha csak kisebb mennyiségre van szükségünk, akkor nyugodtan válasszuk a darabolt példányokat, ha lehet azokat, melyek fóliázva vannak.

A nyers káposzta ideális tárolási hőmérséklete 0 °C, ezért tároljuk hűtőszekrényben, így meglehetősen hosszan, akár 4 hétig is eláll. (Minél tömörebb szerkezetű, annál hosszabb ideig áll el!) Ha darabolt káposztát vásároltunk, akkor csomagoljuk fóliába.

Mint az összes leveles zöldséget, a vöröskáposztát is mossuk át alaposan, majd a külső kemény leveleket és a torzsáját távolítsuk el! A felhasználástól függően szeleteljük, reszeljük, vagy szedjük leveleire.

A vöröskáposztát általában párolva fogyasztjuk. Ily módon egyéb anyagokkal, egzotikus fűszerekkel, gyümölcsökkel remek köretek készíthetők belőle.

Egészségügyi szempontból értékes magas B- és C-vitamin tartalma miatt, továbbá jelentős mennyiségű ásványi sót és fehérjét is tartalmaz.

A káposzta növeli az étvágyat és javítja az emésztést. Étkezés után hosszabb ideig a jóllakottság érzetét kelti, ezért a fogyókúrázóknak is ideális táplálék.
Forrás:http://www.gourmandnet.hu/konyha/site.php?tpl=product&id=214
Vissza az oldal elejére...